Az Éhezők viadala, vagy az Útvesztő c. filmekben a stratégia, túlélési ösztön, emberi természet menyire azonos a valósággal? Én vagyok szociopata, vagy ilyen a mai generáció?

Már suliban is fura volt, amikor szóba jött, hogy nyugodtan állnak a sorsoláson, "szövetkeznek" (bátran alszanak egymás mellett, hátat fordítanak a másiknak) egy gyilkolási játszmában, ahol csak 1 túlélő lehet...

Az Éhezők viadalában a gondolatmenetem:

1. Lelépek sorsolás előtt.

2. Behúzom a vészféket és leugrok a vonatról mielőtt letarol a 3 vagon amit lekapcsoltam. (Ráadásként esetleg lejátszom a túlélőkkel a kis maszek viadalom.)

3. Ha már az arénában vagyok, nem ülnék le sütögetni a vetélytársaimmal, és ha túlélném, hazaviszem az elnök fejét polcdísznek.

Az Útvesztőben abban a kis "közösségben" (bár a mai gyerekek is ilyen szerencsétlenek) egy órát nem bírnék ki, inkább harcolnék bármivel a labirintusban.