Miért nem tudom, hogy mi a vágyam az életben és mi kellene ahhoz, hogy megtudjam?

Kicsit kemény lesz, amit írok: 27 éves vagyok, és még nem volt állandó munkahelyem. Valamiért kisiklott a felnőtté válásom, kamaszkoromban elkezdtem nagyon szorongani mindenen, és onnantól kezdve gyakorlatilag működésképtelen az életem és semmit nem tudtam kedvvel csinálni. Mindig mindennek féltem a kimenetelétől, féltem az új helyzetektől, így nagyrészt nem éltem át semmit. Önálló álmokat szőni nem mertem, csak mások útjait követtem és esetleges döntéseket hoztam. A tragédia az az egészben, hogy mellette elég jó aggyal születtem, bármit meg tudok tanulni, ami érdekel, mégis már minden barátom előrébb tart, mint én. A szüleimmel élek valamiféle furcsa szimbiózisban (igazából valahol ők is érdekeltek abban, hogy velük vagyok). Nem tudom, hogy mennyire utáljam vagy vessem meg magam mindezért. Minden nap átélek nagyon erős önutálatot, nagyon erős irigységet másokra, és legtaglóz az a sok minden, ami már eddig is lehettem volna.

A lényeg az, hogy nem tudom, hogy ennyi idősen még mennyire érdemes álmodoznom. Most vagy az van, hogy azt mondom, hogy ennyi volt, fogom, amit összekapartam és elmegyek egy multihoz majommunkára, mint minden rendes korombeli. Ebben az esetben jól megszedem magam pár év alatt, és valószínűleg elég hamar ki is fogok benne égni. Ha ezt csinálom, akkor nem lesz szégyenérzetem meg leszáll rólam a családom (úgy, mint a bátyám, aki állandóan cseszeget, és akitől amúgy az ítélkezésen kívül soha semmit nem kaptam). Viszont akkor lemondtam arról, hogy megtaláljam magam. Érzem, hogy nekem nem ez az utam, hanem az, hogy egy terület szakértőjévé váljak, csak valahogy nagyon nem mertem ebbe az irányba elindulni (nagyon nem ezt az életpályát láttam a családomban, ebbe nem mennék bele). Azt érzem, hogy valahogy meg kéne engednem magamnak, amit eddig még soha nem mertem, hogy egyszerűen belekezdjek olyanba, ami érdekel, és megnézzem, hogy mennyire vagyok jó benne. De valahogy nincs meg bennem az a lazaság, ami ahhoz kéne, hogy ezt megtaláljam. Nagyon félek, hogy úgy járok, mint Walt a Breaking Bad-ből, akit az összes ismerőse túlszárnyalt, és lehetett volna elismert kutató, de végül csak középiskolai tanár lett.