Van más is aki fiatalon nagyon extrovertált volt aztán teljesen introvertált lett?

Olyan 14-15 éves koromig nagyon elvoltam, sokat dumálgattam emberek között, csak úgy. Persze nem biztos, hogy értelmes dolgokat dumáltam. Aztán teljesen átcsapott az egész az ellentétébe, amiben az iskolaváltásnak (általánosból elballagás) nagy szerepe lehetett.

Kérdező, nálad mikor állt be ez a változás? Történt akkor valami esetleg az életedben?

Én eleve ambivertált vagyok, azonban a hitem kezd meginogni ebben az introvertált-ambivertált beskatulyázásban.

Az ember olyanná válik, ahogy bánnak vele, és olyan természetű lesz egy közösségben, ahogy érzi magát.

Ugyanaz az ember lehet nagyon nyitott és akár hangos is egy olyan közösségben, ahol befogadják, jól érzi magát és kiteljesedhet, ugyanakkor egy másikban lehet kifejezetten visszahúzódó és csendes, mert levegőnek nézik, és eleve nem mernek vagy nem akarnak vele kommunikációt kezdeményezni.

Én pont ilyen ember vagyok. Nagyban függ a körülöttem lévő emberektől, hogy hogyan viselkedek.

Az biztos, hogy falnak mennék, ha egész életemben egyedül, négy fal közé lennék láncolva, de ugyanakkor gyakran jól el vagyok egyedül is. Frusztrál, ha akkor is ugrálnak körülöttem az emberek, ha én nem akarom, ugyanakkor imádom a kalandokat és az új, váratlan dolgokat.

Voltak olyan szakaszai, évei az életemnek, amikor egyik napról a másikra bizonytalanná váltam bizonyos emberek miatt, és rettegtem attól, ha csak egy idegen emberhez oda kellett mennem.

Azt sajnálom, hogy azok az emberek, akik között most vagyok, főleg ebben az időben ismertek meg, és nem tudják megérteni, hogy már rég más vagyok: sokkal nyitottabb és magabiztosabb.