Te mit csinálnál ilyenkor?

1. Nincs olyan tárgy a bolygón, amihez érzelmileg kötődnék. Erre sose voltam hajlandó, a tárgyak csak tárgyak és mindegyik pótolható.

2. Attól függ, hogyan történt és mi a következménye. Ha véletlenül és megbánást tanúsítanak, bocsánatot kérnek, akkor egyszer elengedem. Ha nagyon drága, akkor talán elkérem az árát és/vagy a javíttatás költségeit és el is van felejtve. Ha viszont a kölyök elkényeztetett és neveletlen és már korábban is voltak gondok, vagy a szülei úgy gondolják, hogy semmi nem történt és nem hajlandók se bocsánatot kérni, se az anyagi kárt fedezni, akkor onnantól kezdve hozzám többet egyikük se tenné be a lábát.

Ha kisgyerekről van szó, aki öntudatlanul cselekszik, azzal nem igen van mit csinálni, ilyenkor magamat hibáztatnám, hogy nem tettem el jól azt, ami számomra fontos.

Viszont ha idősebb fiú, aki felelősségre vonható, az esetben más a helyzet.

Ha a tárgy a szobámban volt a holmijaim közt, akkor szerintem jogos leszögeznem, hogy gyerekek ne mászkáljanak csak úgy a szobámba, esetleg a szüleim is figyeljenek oda erre, mikor én nem vagyok otthon. Végső esetbe kulcsra zárnám, vagy szobát, vagy legalábbis szekrényt, amiben fontos holmikat tartok.

Ha a nappaliban hányódott, és úgy törött el, akkor ez van. Amikor gyerek van nálam, akkor oda szoktam figyelni, hogy mit csinál, a lelkemre kötik, hogy felügyeljem.

Kényszerítsd szhexre, leki kár ért, leki kárral fizessen! Ez így működik!

Nálunk is ez megy, s nem is törik el semmi!

Mindenki vigyáz mindenre, ami körülötte van!

Aki meg nem rakja vissza a helyére a fésűt, annak meg kitalálunk valami féhtises témát, családi szinten, természetesen!