Más is van így, hogy hülyének nézik, miközben nem az? Ti hogy kezelitek ezt a helyzetet?

Épp a minap kaptam meg másodjára (az első eset egy másik helyen történt) egy mérnök kollégától, hogy nem nézte ki még két éve belőlem, hogy meg fogom tudni tanulni és csinálni is a szakmát, méghozzá jól. Ezen jót nevettem.

Igazából nekem csak előny, ha félreismernek, hiszen ezzel sok ütő kártya marad a kezemben, tudok meglepetést és döbbenetet okozni, és közben még meg is tartják tőlem az emberek a távolságot, tehát a hátbaszúrástól se kell tartanom. Emellett a többség véleménye nem érdekel, csak azon keveseké, akiket tartok valamire.

Szabadnak érzem magam. Kitaszítottnak is, de... Nincs ellenemre.

Egyszerűen csak hátra dőlök, és élvezem.

Van egy-két nagy viccmesélő.Elmondják a tuti viccet,ami már 20 éve sem volt vicces...de persze meghallgatom,biztos hahotázni kéne egy nagyot a végén.Mikor ez elmarad,érezteti velem,hogy hülye vagyok,mert nem értem a viccet.Nem mondtam rá semmit,csak magamban röhögtem egyet a szitun:)

Imádom még,mikor valaki 40 éve csinál valamit,és mikor én elsőre nem jól csinálom,fölényeskedve kioktat,merthogy ami neki evidens,nekem is annak kéne lennie.

Legtöbb esetben nem foglalkozom ezekkel,kivéve,ha látom előre,hogy rám nézve negatív következménye lesz.Akkor ki kell állnom magamért verbálisan.