Egy ismerősöm tökre lejárata magát a zenéléssel. Honnan tudhatja magáról valaki, hogy tehetséges?

Szerintem a “tehetség” szó szerencsétlen. A “tudás” pontosabb. Művészeknél pláne zavaró ez a hiedelem, hogy a gyakorlat “veleszületik” valakivel, amikor pedig egy művész pontosan annyi tudást halmoz fel, mire topra jut, mint teszem azt, egy mérnök, aki egyetemet végez és aztán szakmai gyakorlatot tesz hozzá. A rajzoló megtanul egy csomó infót fénytanról, látás biológiájáról/pszochológiájáról; a zenész ugyanezt a hallásról, akusztikáról. Mindketten az eszközökről, médiumokról, klasszikus és modern elődökről. Aki csak magában klimpírozik bármi felkészültség nélkül, az legszerencsésebb esetben is csiszolatlan gyémánt, lehet hogy van jó szeme és hallása, motivációja, kreaiptivitása, de ezzel sokra még nem megy egy sulis szereplésen túl.

(Egyébként nem feltétlen a felsőoktatás a legjobb hely ezek fejlesztésére, de akár önképzés, akár mentorálás, esetleg már úgy, hogy MÁR a témában dolgozik valaki, ezeket az alapokat el kell sajátítania valamikor valahogy.)

Honnan tudd, hogy mikor vagy készen: szerintem a legjobb más “tehetségekkel” együtt lógni, barátokkal akikkel azonos az érdeklődési köröd. Akkor egymást erősítitek a fejlődésben. És bár minden visszajelzés hasznos, ahogy mondtad: rajongók lehet hogy nem szólnak hibákért udvariasságból vagy mert ők sem értenek hozzá, tanárok/mesterek remek, ha jó, de ha rossz lehet hogy feleslegesen letromfol, elveszi a kedvedet/tudásodat, annyira lekezelően kritikus. A haver aki szintén művész az legalább megmondja, és lehet is adni valamennyire a szavára. Persze okos ember mindenhonnan felszívja, amit tud. Tanulmányozza a szakmabeliek stílzusát, teszteli hogy tudja-e hiba nélkül reprodukálni. Nyilván ha elhatározod, hogy te leszel Kovács Kati, lesz egy pont, ahol rájössz, hogy azt az állást már betöltötték :p Egy ponton rá fogsz jönni, hogy mi az, amiben más vagy (kevesebb ÉS több), és a mai szakma és világ miben más, és neked milyen utat kell járnod, hogy “megcsináld magad”, ahol el KELL térned a példaképedtől.

De arra, hogy “mikor leszek kész?”, szerintem nincs válasz, mert soha nem leszel teljesen “kész”. Minden híres ember korai élete pofáraesések és próbálkozások sorozata, aki arra vár, hogy tökéletes legyen, az soha nem fog színpadra lépni. Meg kell alapoznod a hírnevedet, gyakorlatot lell keresned, és ezt nem lehet máshogy, mint hogy kiforratlanul is szerepelsz, ha másnak nem, legalább ismerősöknek, kisebb nyilvános eseményeknek. Szerintem az ismerősöd, akármilyen hülyén fest is most, nem feltétlen csinálja rosszul. Ebből is szerez majd tapasztalatot, innen is lesz egy-két rajongó, aki büszke lehet rá, hogy ő már akkor is követte, amikor még csak... Ne vegyen vissza, csinálja csak nyugodtan, DE csinálja komolyan. Nem tudom megjósolni, mikor jut el a pontra, amikor majd minőségi cuccot tud csinálni; lehet, hogy pár év, lehet hogy soha. De azt tudom, hogy ha nem teszi bele az energiát, akkor már a dtartnál feladja. Muszáj, hogy az ember azt mondja, nem érdekel, hogy bolondot csinálok magamból, mert ha sokat csinálom, előbb-utóbb megtalálom a nyitját. És onnantól már senkit nem érdekel, hogy honnan indultál. Sőt, az ilyesmi jól mutat egy resumén. Mit szeretnél inkább láttatni egy önéletrajzban: hogy volt már egy sikertelen Youtube-csatornám meg két eladatlan lemezem, vagy hogy 10 év alatt nem csináltam semmit? Legalábbis semmit, aminek bizonyságát tudom adni, és mutatni vele, hogy képes vagyok egy projektet elvinni A-ból B-ig. Nem biztos, hogy az a legjobb ember valamire, aki hű de tehetséges, hű de tájékozott, ha mellette nem tud egy produkciót rendesen megcsinálni. Sokan, akik alkalmaznak bármi munkára, nem feltétlen a legjobb, hanem a legmegbízhatóbb embert keresik, akiről tudják, hogy nem csak a száját japártatja meg az arca nagy, aztán középúton befuccsol. Sütheted a világhírű énekest, ha menet közben kiszáll, mert neki most más dolga támadt. Szóval én csak azt mondom, hogy fontosabb lehet, hogy valaki már csinált valamit, mint az, hogy mennyire jól teljesített, ha az alternatíva az, hogy semmit nem vállalt még be korábban.