Szorongok meg folyamatosan félek az élettöl akkor mit tegyek?

Első sorban igaz önismeretre kell rámenned. Szembe nézni dolgokkal, múlttal, eseményekkel.

Felkutatni önmagadba a probléma gyökereit s azt kezelni.

Fejben dől el minden!

Mindennek kezdete. Legyen az egy apróbb siker, munka, karrier, kapcsolatok, belső harmónia.

Mindenkiben van izgatottság egy interjún csak más-más formában.

Tudod miért más mindenkiben?

A hozzáállása s az, hogy hogy gondolkodik első sorban.

De ugyanez van vizsgákon is.

Valaki ájulásig görcsöl, valaki tudja hogy menni fog, valaki "hajrá, megpróbálom. Csak csak lesz olyan amiből jól kivághatom magam, tudom"

...stb.

De ezek mind attól függ: Ki is vagy?

...de változtathatsz is bármikor jobb irányba: Az viszont RAJTAD áll!

El kell szánnod magad, nem akarsz gyomorideggel, feszültséggel élni.

Mik okozhatták ezeket?

Volt-e negatív megnyilvánulás feléd pl szerettedtől?

Miért értékeled le magad? Tanuld meg magad értékelni, mikhez értesz, miket tanulhatsz még, mit szeretnél?

Milyen rossz tulajdonságokról kell leszoknod?

Kommunikáció fejlesztése, szociális élet.

Nem kell buliznod, innod stb, elég az, ha megszokod az embereket kezdetben.

Pl elmész kávézóba vagy pizzázó...valami kis beülős helyre.

Vigyél magaddal valamit amivel lekötheted magad.

Pl füzet amibe elkezded önmagadat elemezgetni, jó s rossz tulajdonságaidat összeírni 2 oszlopba; leírni mikhez értesz vagy egy mellette lévő oszlopba: Mikhez szeretnél érteni...stb s miken mit s hogyan változtathatsz.

Olvasni és informálódni, magadat fejleszteni mindig érdemes.

Legyen az a személyiség-önismerettől kezdve szakmabeli dolgokig.

Ha elmész dolgozni mit tudsz kihozni továbbá magadból.

A munkára kezdetben tekinthetsz ugródeszkának is.

Mielőtt vállalkozó lettem 6 évet tapasztalatszerzéssel, önismerettel, más-más munkaköröket próbálgatva haladtam előre.

Kreatív voltam s mindig alkottam valamit abból, amit mások simán kidobtak volna.

Pl legutolsó helyemen tavaszi lomtalanításkor egy egész raklapnyi műanyag lapokat dobtak volna ki.

Kérdeztem: Elvihetem-e?

Kinevettek, minek kellene az a szemét nekem.

Elvittem és fantáziámat eleresztettem.

Alig fél év alatt fel is mondtam, amikor már a bevételem meghaladta a keresetemet. Furcsán néztek az utolsó pár hónapban, hogy milyen autót vezetek én.

Poénból mondtam: Kukáztam.

Ami mondhatni igaz is volt.

Majd elmondtam felmondáskor, hogy a "szemétből" mennyi bevételre tettem szert úgy, hogy még fel se használtam a raklap ötödét se.

Az volt az a pont, ami átbillentett:

Megcsináltam!

A büszkeség és siker adta meg azt a löketet, hogy ne érezzem kellemetlenül magamat az emberek közt.

Anno kb 20évesen olyan szinten szorongtam, hogy az izzadságom egészen a derekamig vagy volt hogy csípőmig csurgott a stressztől, a nyomástól...amit az akkori agyam, gondolataim gerjesztettek.

Fejben dől el minden, a többi rajtunk múlik s cselekedeteinken!

Ne blokkolj le, haladj a jobb felé, főleg ha nem akarod ezeket a kellemetlen érzéseket életed végéig érezni.

Hajrá! Sok sikert!