Ti mennyire vagytok magatokkal megelégedve?

Semennyire.

De mar kezdem elfogadni magam, legalabbis addig, amig valtoztatok.(pl a fogyas egy hosszu folyamat). Hisz ha mar jo uton vagyok, mit emesszem magam?:D

Azt mar tudom, hogy min akarok valtoztatni es hogyan.

Őszintén? Ha belenézek a tükörbe, tökéletesen elégedett vagyok. Szép és fiatalos arcom van - bár az államat nem szeretem -, arányos a testem, fölösleg nincs rajtam, nő létemre könnyen izmosodom, szóval ha kicsit ványadtnak érzem magam, pár hét edzéssel rendbe vágom az alakom. Ha jó napomban vagyok, még némi értelem is csillog a szemeimben :D

Kívülről tökéletes vagyok - magam számára, nyilván. Meg nem mondanád, hogy belül el vagyok sorvadva, nyugdíjasnak érzem magam. Van pár mentális problémám, a csodás neveltetésemnek hála a szocális készségeim a nulla határát súrolják, némi szociális fóbiám is van, ha valahol ismerkednem kell, csődtömegnek érzem magam, így mostanában nem is erőlködöm vele.

Én mondjuk megbékéltem vele, hogy ez vagyok, ilyenre sikerültem, felesleges sírni, "hogy mi lenne ha"... a számomra kellemetlen szituációkat kerülöm, így ha látsz az utcán, valószínűleg úgy gondolod, hogy duzzadok az önbizalomtól. Sok esetben így is van, amíg nem kell megszólalnom. 30/N

A külsőt leszarom egy jóideje régen kondiztam mindenkinek tetszettem, de valahogy már nem tud érdekelni kinek tetszek kinek nem.

Belül elég sok bajom van, mentálisan is de azt is leszarom már kb ennyire.

Elsőre azt szoktam mondani pont jó.

Lehetnék szebb is, ki is lehetnék gyúrva,képes vagyok arra hogy elérjem a céljaimat amik még régebben voltak, de már most rá jövök hogy sok értelme van neki, legalább is szerintem semmi na de ez az én véleményem.

Ipari hulladékot látok akinek már nincs motivációja.

Aki bármire képes lenne, csak akarnia kéne és tenni érte előbb utóbb biztosan sikerülne elérni a célokat.

Ebben igazad van, sajnos nekem egyszer jó a kedvem el hiszem hogy szuper minden aztán rám tör egy érzés és senkinek sem érzem magamat.

21F

Elégedett vagyok általában mindig magammal.

Nem kell hozzá tükörbe sem néznem, de ha még bele is nézek, igazítok egyet kettőt és még a külsőség is rendben van :D

Nyilván mint minden embernek nekem is vannak nehezebb pillanataim, de nem a külvilágot okolom érte, avagy tudom mi tesz már jót...