Hova siet a legtöbb ember az életben?

22 évesen nem vagy öreg.

A jogsi nem korhoz kötött, bármikor megtanulhatsz vezetni.

Ha nem tanulsz és nem is dolgozol, a szülők sem élnek örökké, hogy eltartsanak. Nem lesznek meg a nyugdíjhoz az éveid.

Barátnőt akkor szerzel, amikor te akarsz

Miért érdekel téged, hogy ki mit gondol?

Azért „sietnek”, mert a legtöbben kvázi egy lista szerint élik az életüket, amiről ki kell pipálni a dolgokat (munka – pipa, autó – pipa, ház – pipa, feleség/férj – pipa, gyerek – pipa…), és nem értik, ha másnak más az elképzelése, próbálják „visszaterelni a nyájba”.

Hogy hány évig élsz, szerintem nem igazán rajtad múlik. De hülyeség, hogy 90 felett már roncs az ember, az ismeretségi körömben 4 olyan 90 feletti nő van, aki tök aktív és ép szellemileg is. (Mondjuk férfi egy sincs.)

Ne törődj másokkal, hajrá, légy fitt idő prof! :)

Egyet is értek velük meg nem is.

Persze mindenki maga éli az életét, de vannak azok a dolgok, amit jobb "idejében" átélni, vagy elkezdeni.

Példának okáért sokkal egyszerűbb egy nyári szünetben letenni a jogosítványt, mint munka mellett-után. Tudom, mert 30 évesen csináltam meg.

Az ismerkedés tény, hogy nem könnyű, évek óta nincs kapcsolatom. De sajnos ez is az a dolog, hogy tapasztalva tanulja meg az ember. 30 évesen már lassan azt sem tudom hogy álljak neki.

És nagyrészt fiatalon alapozod meg az életed. Ez is tény.

Persze egyet is tudok érteni, hogy sokszor feleslegesek az elvárások és azemberek csak azért ia generálják őket, hogy "legyenek".

Nekem is osztja az észt rokon, hogy Pesten mennyit KELLENE keressek. Közben ő maga soha nem dolgozott háztartásbeliként. Jogosítvánnyal is sokat cseszegettek, megcsináltam, azóta sem igazán szeretek vezetni. Tény, hogy hosszú távra, nagy utakra kényelmesebb és gyorsabb.

Ismerkedés is olyan, hogy hiába mondják attól még nem lesz egy csettintésre párom. Ha fejen állok sem. Ezt közlöm is velük és alapvetően jól elvagyok a magam életével.

Amúgy szerintem tökéletes példa az ilyen jellegű hülyeségekkel zaklatásra egyik rokonom aki a céges autómra van rákattanva.

Általános beszélgetés:

- Jó ez az autó, nem tudnád megvenni?

- Minek?

- Hát mert hátha eladja a cég neked olcsóbban.

- Minek?

- Hát hogy legyen saját kocsid.

- Minek?

- Hát mert az mégis csak a tiéd.

- Oké.

Magyarul nem az a lényeg, hogy van egy autó amit úgy használok mint egy sajátot és a költségei 90%-át a cég állja. A birtolkás a fontos, hogy "enyém, enyém, enyém".

Kedvenc videóm ebben a témában (arról, mennyire más egy-egy ember élete, nincs egyértelműen „jó” életút mindenkinek):

https://www.youtube.com/watch?v=IBFEykZvTu4