Miért van a legtöbb magyar embernek ilyen "szorítsd össze a fogaidat és bírd ki! " mentalitása?
Ez a hozzáállás abszolút gátat szab a fejlődésnek. A meglévő hibákat nem, hogy kijavítani nem lehet így, de még elismerni sem hajlandók őket. Ha valami rosszul működik, akkor nem probléma, csak "szorítsd össze a fogaidat és bírd ki! Keminynek kő lenni! Teher alatt nő a pálma!"
Nekem családi problémám is van ebből, a szüleim falusiak és én is falun nőttem fel, de 26 évesen városba költöztem és azóta hallgatom apámtól, hogy "a városiak azok lusta semmirevalójak, azok nem csinálnak semmit, csak szórakoznak és a f**zukat verik, bezzeg neki ezer dóga van, ő mennyit dógozik, ő folyamatosan megy, ő hajnalban felkel és estig dógozik, neki nagyon keminy az élete, neki a kertet is gondozni kell, neki erdőre is járni kell, de ő szorgalmas faxagyerek, nem olyan semmirekellő, mint a városi, panelpatkány fiacskája!" és akkor még lehetne folytatni a sort, hogy mikkel jön. Már kérdeztem őt, hogy ha neki annyira nehéz az élete, akkor ő miért nem költözött városba, miért falun vettek házat anyámmal még a 90-es évek elején és nagy büszkén azt válaszolta, hogy természetesen azért, mert ő nem semmirevaló, hogy városban éljen. Szóval ez valami olyan berögzött logika nála, ami a saját farkába harap, de nagyanyám még külön hergeli is őt és a faluban a legtöbben is tökéletesen ilyenek, szóval ez valami általános gondolatvilág lehet a falusiaknál.
Az ország oktatási rendszerünk is ilyen, az is a gyerekek kínzására van kitalálva, "hadd szokják a gyűrődést és a keminy életet a kis mocskok!" alapon, a munkahelyeken is ez megy, ott is mindent megtesznek, hogy az ember ne érezze magát jól és a bürokráciánk is nevetségesen túlbonyolított és kínkeserves.
Tényleg úgy érzem, mintha a magyar emberek direkt élveznék ezt az egészet, mintha kimondottan arra gyúrnának, hogy ne legyen egyszerű az élet és ne működjenek jól a dolgok és akkor lehet mártírkodni, hogy nekik mennyire rossz vagy valami ilyesmi.
Haver most jött haza Aarhusból, mert az unokatestvére egy dán férfihez ment hozzá és odaköltöztek, ő pedig kiment látogatni két hétre és azt mesélte, hogy az ottani emberek halál nyugodtak és csesznek bele mindenbe. Elvégzik a 37 órás kis munkahetüket, aztán a szabadidejüket valami hobbival töltik és lazulnak. Haverom unokatesója ráadásul csak részmunkaidőben dolgozik, azt mondta, hogy neki sok a 37 óra egy héten, ezért csak 4 órázik naponta.
Na most, azok miért tudnak jólétben élni, a magyarok pedig miért imádnak kínlódni?
válasza:Jo meglatas!
En is ujra elkezdtem azt a regi rendszeremet,hogy heti egy delutan azzal foglalkozzak,amit igazan szeretek!
Akkor is,ha ezt nem engedhetem meg magamnak a jelenlegi helyzetemben!!!
Ugyanis egytemre jarok,de hiaba tanulok akarmennyit,mindenbol orulok,ha a kettest elerem! De ezt igy nem lehet tovabb csinalni,hogy heti het napot tanulok szeptembertol juliusig!!!
válasza:Apád ebben nőtt fel neki ez a normális, bizonyos kor után már nem fog senki megváltozni. Ez van. Amit leszűrtem az elejéből az az, hogy túlságosan magadra veszed. Ne legyél ilyen *női nemiszerv* és ha apukád mondja a magáét bólintasz rá egyet, és kész. Nem kell vérig sértődni. Hagy magyarázza a magáét.
Legtöbb embernek azért van ilyen mentalitása mert könnyebb összeszorítani a fogad és kibírni (bármire is érted, eskü nem tudom mire) mint valami radikális változtatást hozni.
Az oktatási rendszer olyan amilyen. Ez maradt nekünk a szovjet mintából és nem úgy néz ki, hogy bárki módosítani akarná. Az általános iskola össze sem hasonlítható más országokéval (nehézségben) és az egyetemi oktatásban is van kivetni való. Ha ezen akarsz változtatni ne az emberekben keresd a hibát, hanem a pártokban. Szerintem egy sincs aki nyugati mintára alakítgatná oktatásunk.
válasza: válasza:Sajnos igen. "Járt utat járatlanért el ne hagyj!" - szól a mondás, aztán ha szenvedni kell, akkor szenvedj csak...
Az önállóságról, a saját utak kialakításáról már az iskolában leszoktatnak, és sajnos sok munkahelyen is a bólogató János magatartás az elvárás.
Az újításhoz, de még az optimalizáláshoz is innováció, de minimum kreativitás kell, az pedig sajnos sokaknál parlagon pihen. Pedig állítólag leleményes nép vagyunk, amelyik megtalálja a kiskapukat.
válasza: válasza:Én is ezt tapasztalom. Lásd pl diáktüntetések. A diákok szeretnének radikális változásokat hozni, de mi a felnőttek többségének reakciója? "Ha mi kibírtuk, ők is kibírják!" "Ha nekem szhar, másnak is legyen szhar!"
Tipikusan nem tudnak tovább nézni a saját portájuknál. Amíg van kaja az asztalon, megvan a napi sör és megy a Barátok közt a Tv-ben, addig nincs ok a panaszkodásra. És aki ennél esetleg többre vágyik az élettől, hát az semmirekellő.
Ez szerintem még Kádárékra vezethető vissza. Van viszonylag stabil 'jómód', cserébe fogd be a pofád, mert ha el mered mondani a véleményed akkor nincs többé még annyi jómód se, mint eddig. Persze manapság már nem így kéne lennie, de aki ebben nőtt fel, az nem tud lépni.
válasza:A magyar mentalítás egy nagyon rossz végletekig pesszimista hozzáállásra épül...
Egyszerüen megrökönyödök tőle és nem is akarok már ebben az országban élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!