Tulajdonképpen az emberek azért szereznek diplomát és képzik magukat, hogy ne szenvedjenek az életben? Tényleg csak a túlélésről szól az egész élet?

Ideális esetben azért tanulsz, jársz egyetemre, mert vagy egy motivaciód, hogy mi érdekel, mivel szeretnél foglalkozni. Miről szeretnél többet és többet megtudni. Rossz hozzáállás, ha valaki azért megy oda, hogy többet keressen ha elvégzi. Aki csak azért csinálja, az biztos hogy kiég , ha eljut egyáltalán a diplomáig.

Ha érdekel egy szakterület, akkor képezd magad önállóan is tovább, ne csak az egyetemen. Így kerülhető el szerintem a kiégés, folyamatosan új dolgok tanulásával, a fejlődés keresésével. Ehhez kell egyfajta tudásazomj, hogy te igenis mindig többet akarsz tudni a világról.

Ezt a hozzáállást persze nem lehet csak úgy magadra erőltetni csak úgy ha nincs meg benned, de törekedni kell erre.

Szerintem a legtöbb ember nem azért szerzi a diplomáját, már csak azért sem mert a legtöbb diplom

Nagyon sokfajta indíték létezik a tanulásra. A teljesség igénye nélkül néhány:

-Társadalomfüggőség. Ez az, amikor valaki meg akar felelni. Mert ezt várják el tőle, vagy úgy gondolja, hogy ezt várják el tőle. Őszinte érdeklődés ilyenkor nem valószínű, hogy van a szakma iránt, ellenben a lapsapkás diplomasztós fotókért bezsebelhető lájkok és ez a "letettem az asztalra valamit" típusú megfelelési késztetés megadja a kitartást. Nem tartom egészséges útnak, de aki így él, és végigcsinálja, lelke rajta. A végeredmény nem biztos, hogy rossz lesz.

-Megélhetési. (KArierista, egzisztencialista) No ez az, amit Te is megidéztél. Ez azért már egy tudatosabb szint a fentihez képest, mert aki tényleg a diplomája által akar egy stabilabb egzisztenciát, karriert, az már a szak kiválasztásakor is kalkulál, tehát piacképesebb szakmát végez, mint a megfelelési mániás. (Azok között több a bölcsész, az egzisztencialisták közt meg a jogász, orvos stb) Nehéz életút, lemondásokkal, de ha bejön, akkor vehetsz Porschét, meg szép házat és jól is élsz majd.

Hivatástudó. (Megszállott, hobbista) Na ha ez párosul egzisztencialista, karrierista attitűddel, akkor ezekből lesznek az Elon Musk-ok és Bill Gates-ek. Ezek az emberek nagyon szeretnek vaalmit. Van egy érdeklődési körük, ebben szeretnének nagyot alkotni, nekik a munka és a magánélet nem különül el. Tökélyre akarják magukat fejleszteni a kedvenc témájukban, amivel azonosulni is tudnak. No ez egy csodaszép és örömteli életút, ám igazán jövedelmező nyilván akkor lesz, ha a szakmaszeretet egy nagyadag rentábilissággal párosul. Ha egy sikeres, anyagilag jól prosperáló szakterületet ragad meg valaki megszállotttént, akkor mind elismertségben, mind anyagilag sokra fogja vinni. Ha nem egy anyagi sláger a dolog, a lelkesedés és a hobbista beteljesedés azért ki fog hatni az anyagiakra is, ha gigagazdag nem is lesz, de meg fg élni belőle, és nem utolsó sorban: imádni fogja a munkáját. No ők az igazi boldog, elégedett emberek.

#2: A kulcsszó a kezdő

A villanyszerelő 5 év múlva is annyit fog keresni mint most, a jogász pedig akár többszörösét is... A diploma hosszú távú befektetés

Nyimván minden értelmes ember azért képzi magát, hogy ne szenvedjen hiányt az életben. akár szakunka akár diplomás végzettség. Érthetően akinek van egy kis sütnivalója az nem gyárban akar robotolni.

Pont azért csinálják ezt az emberek, hogy ne a "túlélésről" szóljon az életük, hanem meg tudják teremteni a hosszú távú anyagi biztonságot maguknak és a családjuknak.

Illetve az sem mellékes, hogy sok ember azért megy oda, ahova, mert azt akarja csinálni amit. Szereti, élvezi és így később is nagy eséllyel viszi valamire.

Az megint más téma, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni az életükkel, nem tudják hova akarnak jutni és siránkoznak egy helyben. Az ilyeneknek mindegy, hogy diploma, szakmunka, vagy bármi, nem lesz sikeres.