Más is van úgy, hogy "későn kezdett el élni"? Ki hogyan éli meg az öregedést?

Hosszú lesz, de ha válaszolni szeretnél, segíteni szeretnél, légyszi ismerd meg a történetem.

27 éves lány vagyok. Volt egy nehéz, boldogtalan gyerekkorom, ami hatására 14-től 25 éves koromig folyamatosan depressziós voltam. Hosszú, fáradtságos munka és szakemberi segítség kellett hozzá, hogy végre azt mondhassam, jól vagyok.

Azt mondhatnám, hogy életem első 25 évét kidobhatnám a kukába. Rengeteg félresikerült próbálkozás, útkeresés, butaság, önmarcangolás, szorongás, sírás, és ami a legrosszabb, hogy mások is szenvedtek miattam. Tehát az egész múltamat kiradíroznám, ha tehetném újjászületnék.

Kb. 1-2 éve mondhatom azt, hogy jól vagyok, hogy elértem azt a szintet, amit már nagyon rég el kellett volna érnem, emiatt nagyon megcsúszva érzem az életem.

Olyan, mintha csak most kezdődött volna az életem, noha a biológiai korom alapján már nagyon máshol kellene tartanom.

25 éves korom óta mondhatom el azt, hogy tudom élvezni az életem, képes vagyok szeretni magamat és másokat is, nem szorongok minden miatt, képes vagyok barátkozni, tudom, hogy ki vagyok, mi a jó nekem, és csak most találtam meg azt a hivatást is, amit szeretek, most vagyok a legszebb is.

Azt veszem észre, hogy másoknál ez lezajlik max 18-22 éves korukban. Abban a korban én egy sz@rkupac voltam.

Krónikus depresszióval küzdöttem, bántalmaztam magam különféle módokon, hozzá sem mertem szólni másokhoz, egy lesoványodott, görbe hátú szerencsétlenség voltam.

Nekem a boldog, szórakozós fiatalság teljesen kimaradt, elherdáltam depresszióra a fiatalságom.

Azok, akik velem egykorúak, már rég az útjukra léptek, és nem ott tartanak, ahol én.

Mindenhol azt látom, hogy a velem egykorú nők már házasodnak, babáznak, rég kiforrott életük, személyiségük van. Igazából nem is jövök ki jól a velem egykorú nőkkel, sokkal közelebb érzem magamhoz a tőlem jóval fiatalabbakat vagy a jóval idősebbeket. A mai tinédzserek annyira mások, amikor én voltam tini, sehogy nem passzoltam a kortársaimhoz, az akkori korszellemhez.

Tudom, hogy már öregszem, és komolyabbnak kellene lennem, de csak most jöttem rá, hogy hogyan kell élni, úgy szeretném még sokáig élvezni ezt. Szeretnék majd én is családot, de mivel nekem abszolút kimaradt a gondtalan fiatalság az életemből, most szeretnék még kicsit kérni belőle.

Más is volt úgy, hogy nagyon nehezen indult az élete, hogy későn kezdett el kivirágozni, kibontakozni? A tőlem idősebbektől kérdezném, hogy ők hogyan élték meg az öregedést?