Az öltözködés, zenei ízlés mennyiben függ össze egy ember nézeteivel?

Tudom szemétkedésnek fog hangzani, nem annak szánom.

De aki ennyire fennakad ezen, hogy milyen nézetek vallása mellett milyen ruhákat hord, az elég éretlen kiforratlan személyiségre vall.

Nyilván ha valaki plázacicának öltözik, és azt mondja hogy ő nagy anarchista punk, az elég hülyén néz ki.

Vagy ha valaki bakancsba, kopasz fejjel meg bomberdzsekibe hirdeti hogy ő harcos antifasiszta.

A ruházat csak egy dolog.

Vallás, politika?

Ezek alapján...ugyan.

Viszont a kedvelt/kedvenc, utált s a hordott színek már utalnak személyiségre.

Akkor ott van az arc-, jellem diagnosztika, az ember kézírása, s a nonverbális kommunikáció, amik már ténylegesen az ember személyiségére utal.

Zene hangulat függő vagy lelki állapot.

Kedves laboros ismim egy csendes , elegánsan öltözött faszi, aki határozott mások felé, de legbelül egy elveszett, megtört munkacentrikus "debil kisgyerek",

gyerekes pofákat vág pl a "nem " szó kiejtésekor, szabad idejében debil dolgokat néz pl pónis animációt... Alapon pedig metált és depis dolgokat hallgat.

Van IQ-ja, de az EQ-ja a béka segge alatt.

A személyiség elemzéskor minden megfigyelhető dolog összegzését kell nézni, nem 1-1 kiragadott jelen leakadni.

Én pl elegánsan, modernen öltözködöm, minnél egyedibben (varrok is), combközépig érő haj, magassarkú.

Meglepődnek amikor biciklin látnak a hétköznapokban, kinézetem s a bicikli kezelésem, felgyorsulásomon.

Akkor is kamilláznak az emberek, amikor mosolyogva bemegyek, mint "aranyos kislány" az OBI-ba és bevásárlok az újabb alkotásaimhoz.

Pl 10 flakon purhab, fűrészlap s boldogan távozok, mert be vagyok zsongva az alkotási vágytól.

Művész vagyok (a szobrászat, grafika, szabás-varrástól egészen a barkácsolásig mindenhez értek nő létemre)

A fotótermemben s a várakozóban (ahol tetoválok is) magam csináltam az alap fa szerkezettől a kárpitozásig a kanapét.

Ezekkel is sokkolom az embereket, azzal pedig még inkább, hogy kocka is vagyok (mmorpg-től kezdve a 3d modellezésig), animét nézek, de nem vagyok fanatikus majom, szeretem a zongora tiszta hangját, nem csak hallgatom, de játszok is rajta.

Svéd, orosz, német, angol, japán, koreai számokat is hallgatok, de csak mert tetszenek.

Pl akkor most én mert magassarkús nő vagyok, nem barkácsolhatok s érthetek több mindenhez, mint egy pasi? (akik amúgy manapság egy zárat se tudnak kicserélni a két kezükkel vagy egy kisebb bútort se tudnak összerakni, megjavítani...)

S nem vagyok vallásos, magamban hiszek, nem "más"-ban.

Az emberek ellaposodottak, egyre unalmasabbak.

Te mint kérdező is így az írásod alapján, unalmas sablon ember lehetsz kicsit beszűkült nézetekkel.

#4/4

Hasonló ember vagyok legbelül, de sajnos az élet kerekei arra ösztönöztek hogy a művészet szoruljon háttérbe és magammal foglalkozzak. Dolgozok keményen hogy később ne kopjon fel az állam.

Ha a művészet mellett maradok akkor már utcán lennék szerintem.

Pedig nagyon jó érzés volt akotni, és még lehet fogok is. Csupán a mostani élethelyzet nem teremt ideális környezetet a szenvedélyemnek.

Viszont mindig is vonzott az olyanok társasága mint amilyennek magadat is leírtad.

Valahogy mélyen irigylem a hozzád hasonló embereket, hogy képesek feláldozni a "mókuskereket" a szenvedélyükért cserébe.

Ugyanakkor szánom is őket, mert a végén nem jutnak sehova, bár lehet boldogabbak lesznek mint én vagy a hozzám hasonlók.

Az élet és az emberek néha nagyon érdekesek.