Miért csak addig kellek, amíg nincs más?
Megfigyeltem, hogy általában minden csajnak addig kellek, amíg éppen a pasijával összevesztek, mikor már minden happy, akkor el vagyok felejte, kb. ők vannak felháborodva, hogy "számonkérem" rajtuk, hogy mi ez, hogy eddig elvileg a "barátom" volt, utána hirtelen elkezd szarni rám.
Vagy például: Tök jól elbeszélgetek egy régi csaj baráttal neten, aki külföldön él. De mikor arra kerülne a sor, hogy hazajön és esetleg személyesen találkozhatnánk, mindenkire van ideje kb. rajtam kivül. "Hát be vagyok táblázva, zsúfolt lesz ez a kis idő" stb dumákkal.
Vagy a másik, aki ilyet mondd, "attól hogy csak Facebookon beszélgetünk, még barátok vagyunk". Persze neki is van ideje a legutolsó új barátnőjére is mindennap 3x, akit két hete ismert meg, rám, akit ismer 8 éve, nincs...
Mi a titok? Legyek én is olyan, hogy leszarjam a nőket, olyan szinten, hogy legyek velük lekezelő, flegma, bunkó, verjem őket?
Hozzáteszem nem vagyok egy olyan típus, akit lelki szemetesládának lehet nézni és nekem sírják ki a bánatukat.
30/F
Nem tudom, sztem csak annyi h egy "normális" ember már rég leépítette volna ezeket az embereket, és nem ilyeneken gondolkodna, hogy mi velem a baj... meg hogy ilyen legyek, olyan legyek. Mintha valamilyennek lenni kellene.
Egyébként meg a facebook beszélhetés egyébként is hanyagolandó dolog. Mármint az nem is beszélgetés. Minimum telefon, vagy skype. A facebook az eszmecsere, vagy akármi..
Ezeket az embereket már sikeresen leépítettem, ez sikerült.
Csak szimplán érdekel a dolog, miért lehet így.
Soha nem kellett egyik ilyen csaj sem, mivel mind a "barátom" volt elvileg, eszembe sem jutott rájuk úgy nézni.
Volt persze olyan is, hogy az exem keresett fel, mikor épp a barátja a saját szülinapján leszarta a fejét és nem volt képes vele foglalkozni, inkább ráerőszakolta a csajt, hogy menjenek a srác haverjaival bulizni, mikor a csajnak ehhez semmi kedve nem volt. Aztán mint "a mentőőv, az ex", aki jó arra, hogy elsírja a bánatát ...stb
Aztán mikor már minden jóra fordult, pont szilveszter volt, mikor boldog új évet kívántam neki, arra már nem válaszolt direkt, meg sem nézte, tudom, mert a haveromnak válaszolt...
Ezen nem akadok ki mai fejjel, mivel ez már jó pár éve volt amúgy is, meg tudom, hogy az ex nyilván más kategória, hiheti azt, hogy visszaakarnám szerezni, le akarom beszélni a pasiról, stb. Ezt megtudom érteni, még akkor is, ha én tudom, hogy okkal lett vége a kapcsolatunknak, nem működött, én meg egy 5 és fél éves rosszul sikerült kapcsolat után 20 évesen tanultam abból, hogy ha valami nem működik azt nem kell erőltetni, mert csak rosszul sül el.
Saját szüleim élő példa erre, együtt éltek 25 éveig, aztán mentek szét, holott már 15 éve sem működött, sőt utólag mindketten belátták, hogy együtt sem kellett volna soha lenniük.
Kedves első válaszoló!
Ez velem is pontosan ugyanígy van, volt. 99%-ban én kerestem mindenkit, próbáltam személyesen találkozni, mivel én sem vagyok az online kapcsolatok híve, de mindig volt valami ürügy, ami miatt sosem volt jó.
Aztán persze láttam, hogy a Facebookon ki volt postolva, hogy ezzel meg azzal épp itt bulizik, jól érzi magát...stb
Van 3-4 barátom, akikkel rendszeresen kölcsönösen keressük egymást, így ennyi maradt.
Én mindig is eltudtam fogadni, ha egy ember nem akar velem barátkozni, nem szereti a társaságom, vagy akár nőben is, akinek nem vagyok az esete. Istenem ... különböző emberek vagyunk, mindenki más és más embereket kedvel, más az esete. Nincs ebből semmi gond számomra, csak legyen annyi gerinc az emberekben, hogy ezt kimondják, nem ez a gyerekes "kamuzunk neki valamit, hogy épp dolgom van, vagy direkt nem írok vissza...stb" ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!