Ha mindig rosszindulatúak az emberek velem, akkor miért higgyek az emberi jóságban?

Egyébként, ha már te is rosszindulatú vagy velük, mit vársz? Körbeugrálnak örömükben?:D

Sokan abba a hibába esnek, hogy csak a rosszat érzékelik. Érthető is, minden csak a rosszat veszi figyelembe, az emberek erre kíváncsiak, erre kapják fel a fejüket, ezt sugallja gyakabban a média.

Nezd meg egy napodat. Történhet egy csomó, lehet, hogy kicsi, de jó dolog. Ezeket értékelni kell. És magadban is csak a jóra törekedj, ha magadban nem keríted elő, máshonnan se fogod!

Nem írtál pontos leírást a helyzetedről, de úgy gondolom, hogy amit most leírtam azt mindenkinek fontos szem előtt tartania.

"Ha mindig rosszindulatúak az emberek velem, akkor miért higgyek az emberi jóságban?

Sokszor azon kapom magam, hogy szociopataként áttaposok másokon."

Mégis mit vársz milyenek legyenek veled ha te "szociopataként áttaposol másokon"?

Először NEKED kell változnod és akkor változni fog az is amit visszakapsz.

Próbáld ki! Ha mindig csak nekirohansz az ajtónak, akkor mindig meg fog ütni - de ha szépen kinyitod, akkor szépen ki is fog nyílni. Ha belépsz valahová és köszönsz, akkor vissza fognak neked köszönni - míg ha csak berontasz köszönés nélkül, akkor ugyanígy fognak veled szemben is viselkedni.

Az emberek nem jók vagy rosszak, hanem reagálnak. Ha te normálisan állsz hozzájuk, ha te kedves vagy, akkor ezt fogod visszakapni. Nem mindenkitől, mert más is gondolkodik úgy mint te. De ez akkor a te hibád lesz vagy az övé? Ha te normálisan állsz a másikhoz ő meg szociopataként viselkedik veled, akkor te vagy a rossz vagy ő? Kinek a jósága hiányzik ilyenkor? Nem a tied, ugye?

#5

Ez a kérdésed szó szerint:

"Ha mindig rosszindulatúak az emberek velem, akkor miért higgyek az emberi jóságban?

Sokszor azon kapom magam, hogy szociopataként áttaposok másokon.

Nem tudok hinni az embereknek már. Egyszerűen beszélő szerszámoknak kezdem őket nézni.

Hogyan tudok bennük újra hinni?

Mással is történt már hasonló?"

Mégis hol a francban van ebben egy szó arról hogy te valaha is jó voltál vagy akár csak normálisan viselkedtél másokkal?

Csupán annyi van benne - ezt írtad le - hogy "Sokszor azon kapom magam, hogy szociopataként áttaposok másokon."

Nyilván a szívjóságodat bizonyítja meg a mások felé mutatott emberi viselkedésmódodat, hogy a másikat letámadod azért mert nem gondolatolvasó hanem azt nézi amit TE leírtál neki?

És még csodálkozol hogy milyenek veled szemben az emberek? Mert én már nem.

#8

Feleslegesen ragozod tovább. Leírtál valamit amiben nincsen benne amit nehezményeztél. Nem úgy működik a dolog, hogy a másiknak látnia kellene benne amire te gondoltál. Vagy leírtad vagy nem. Nem írtad le.

Az, hogy hogyan reagáltál a válaszomra az meg a másik fele, és végképp megmutatta, hogy nem a többiekkel van a gond. Inkább gondolkodj el azon, hogy amikor valaki válaszolt a te kérdésedre, akkor miért reagáltál rá ilyen - őszintén mondom - bunkó módon, mikor semmi okot nem adtam rá, mert én normálisan válaszoltam a kérdésedre. Az talán segítene előrébb jutnod, de amíg tovább tagadod és a másikat nevezed rossznak, addig nem fog változni a helyzet.