Őszintén nem értem, miért kellene a környezetnek a zajongast eltűrnie?

Tudom, rengeteg vita volt és van erről, de nem tudom felfogni: pár napja elkoltoztunk egy kis településre, mert nyugodt, csendes életet szeretnénk. Erre e percekben is ordít a szembeszomszed házából a “zene”, mert az elvált fia barátnőjének 30. születésnapját tartják délután 4 óta.

Na most a szembeszomszed nagyon próbál felkarolni minket, nekem már kicsit sok is (azonnal “lő” rám valami információval vagy ötlettel, ahogy meglát), ráadásul több generációs őslakos, én meg egy friss gyüttment, nem szívesen vesznék vele össze, de ezt soha nem fogom megérteni: miért és hogyan nem zavar embereket, hogy másokat zavarnak? Laktam bérházban is a belvárosban, ahol hajnali kettőkor szakadt el a cernam és szóltam, hogy rendőrt hívok, ha 10’perc múlva nincs kuss, mert dolgozni megyek reggel. Elhúztak, de nem idézném a sok mocskot, amit kaptam. Éltem lakótelepen, ahol a feleség 40. születésnapját tűzijátékkal (!) ünnepelte a férj, és nem értette a sok “besavanyodott”, “irigy” ember problémázását.

És akkor most képzeljük el, hogy mindenki, de kivétel nélkül mindenki ekkora bulit csapna az összes családtagja és barátja összes évfordulóján. Konkrétan élhetetlen lenne az életünk.

Szóval miért gondoljak a csendhaboritok, hogy nekik ez jár, és álmatlanul, némán kellene virrasztaniuk a többieknek?

Én is voltam 30, sőt több is, de eszembe sem jutott ezt csinálni, nem is tudtam volna így jól érezni magam.