Miért élsz még huszon-harminc évesen a szüleiddel?

Nem élek szüleimmel, de ha tehetném otthon laknék.

Több millióm ment már el albérletre, és mindig csak szobát béreltem mások mellett. Ami semmivel nem nagyobb szabadság, mint otthon élni. Más lehetőségem nem nagyon van, legtöbb ismerősöm még akkor vett lakást szülői segítséggel amikor 6-8 millióért dobálták. Ma ugyanezek 25-30 felett vannak.

Nem nézek le senkit, ha még otthon lakik, de tény, hogy egy bizonyos kor felett kellemetlen lehet párkapcsolati szempontból. Nem tudni mindenkinél, hogy mi az oka, sokan anyagiak miatt, vagy mert a szülő támogatásra szorul, de ismerek olyat is, aki lazán megengedhetné magának az albérletet is, de kényelmesebb neki anyu mellett lenni, eszében sincs önállósodni.

Ja, én nem élek otthon már tizenéve harmincas nőként.

22 éves vagyok és mamahotelezek.

Egyetemista vagyok egy mérnöki szakon, most passzív féléven. Napjaimat leginkább tanulással edzéssel és egy kicsi munkával töltöm, meg időnként a barátnőmmel találkozom.

Havonta összesen kb 70-80 ezret keresek, azzal a minimális munkával amit csinálok, ami többnyire 3 weboldal fenntartása, fejlesztése és egyébb apróbb munka a családivállalkozásunkban.

Lehet megolható lenne különköltöznöm úgy hogy egy szobát kiveszek, de nem érné meg.

Legközelebb valószínűleg akkor ha végzek egyetemmel és maximálisan a munkára tudok koncentrálni és akkor már lesz kb 300 nettó fizetésem.

Szóval nem éri meg, kényelmes, kapcsolat szempontjából barátnőmmel még nem tartunk ott hogy "Gáz hogy a szüleidnél laksz és emiatt ritkábban látjuk egymást vagy alszunk együtt".

Amúgy mért gyűlölöd ha valaki a szüleivel lakik? Sok esetben ez a legjobb döntés.

"meg lenéznek másokat"

Ez nem egy óriási alaptalan általánosítás? Nem tudom hogy jön az otthon lakókról ez a sztereotípia, még soha sem hallottam.