Akik vidékről dolgozni jöttek a fővárosba, hogyan alakult a lakhatás és hogy érzitek magatokat?

Egy darabig laktam többekkel közös lakásban. Gyűlöltem minden percét, minden bajom volt már a végére.

Aztán kiköltöztem az agglomerációba és onnan járok be dolgozni, így maga a tökély.

En eloszor koleszos voltam, hat az eleg putri volt, legalabb lejjebb ment az igenyszintem.

Utana alberlet exemmel havi 40-45 ezer volt 12 eve masfel szoba. Panel, kihalt nagymuter cuccaival, eleg ocska volt, de akkor inkabb az volt a fontos hogy legyen hol laknunk.

Utana havi 30-ert laktam egy baratnomnel kertes hazban egy nagy szobaban. Ott a kornyek jo volt, de utaltam hogy sokat kell tomegkozlekedni, es a haz is eleg lepattant volt, telen elegge faztunk, nem tudtunk/nem volt penzunk fullosan befuteni.

Aztan akkori pasim vett egy kis lakast, akkor nala laktam, en alltam a kajat, o a hitelt fizette. A lakas kellemes volt, de a hazban meg a kornyeken sok volt a kisebbseg, de inkabb zajongtak mint balheztak.

3 eve elkoltoztem tole, azota megint egyedul fizetem a lakhatasomat, egy szep belvarosi lakast berlek 120 plusz rezsiert. Itt nagyon szeretek lakni, szep lakas, jo kornyek, nagyon jo szomszedok, bkvzni sem kell, gyalog jarok munkaba.