Másoknak nem fura, ha külföldi szomszédja van és nem értik amit mondanak?

Akkor ha nyílt tér még igen nagy szerencséd van, mert hogy kibaxott büdöset főznek, nem azt a tipik kínai kajáldákban kaphatót. Nem tudom mi az, de lakóépületben már éreztem az áldását ilyen ázsiai szomszédnak, elképesztő szagokat csinálnak, és még az ajtót is kinyitják hozzá. :D

És igen, furán is viselkednek a mi szemünknek. Nem kell hozzájuk szólni ha ők sem teszik és ennyi. Nem muszáj kapcsolatot ápolni.

Elöször is, ha zavar, hogy a szomszédok kínaiak, akkor miért költöztél oda?

Másodszor azt a hülyeséget felejtsd el, hogy a kutyádnak bármi baja lehetne, ez csak mese.

Harmadszor minek akarod a szomszádokat érteni, amikor azok privát beszélgetéseket folytatnak?

Negyedszer az utcán köszönj nekik te, és ismerkedj meg velük, akkor rájössz, hogy teljesen normális emberek.

Mi Magyarországról költöztünk Romániába. Olyan településre, ami kB 50-50 román-magyar. Persze sikerült pont azt a lakást kifognunk, ahol az utcába csak románok élnek. Persze itt tényleg mi vagyunk a külföldiek.

Énis furán érzem magam, mikor hallom őket beszélgetni, de szerintem ez azért van, mert zavar minket, hogy nem értjük a nyelvüket.

Ez egy természetes védekező ösztön, ami születésünktől meg van bennünk, hiszen ha nem tudunk kommunikálni az adott féllel, veszélyben érezzük magunkat. Persze mire felnövünk, tanulunk, alkalmazkodunk a társadalomhoz, meg tanuljuk empátiával kezelni az ilyen helyzetet, de a védekező ösztön megmarad bennünk, és mindig is kicsit fenntartással fogjuk kezelni azokat az embereket akikkel nem tudunk kommunikálni.

Pl itt van az én 2 éves lányom, a nagyapja székely, korából adódóan elég nehezen és érthetetlenül beszél. Akárhányszor megszólal a gyerek előtt, a gyerek vígasztalhatatlan sírásban tör ki, menekül a szobából, pedig amíg nem szólal meg, addig mosolyog, puszilja, ölelgeti.

A tájszólással már megbarátkozott, de a tájszólás+érthetetlen beszéd, már sok neki egyszerre. Nem lehet ezért rá haragudni, ez ösztön :)