Falun miért szólnak meg mindig mindenért?

Ez a mentalitás. Elmondhatatlan hányingerem van attól, hogy (nem mindenkinek természetesen, kivétel van, és ismerek is) falun sokaknak fontosabb a szomszéd meg mások (semmit sem érő) véleménye, mint pl a családi béke.

Hála az égnek én nem falun nőttem fel, de szinte mindenki más a családban igen anyai, apai ágról is, így bőven láttam ezt a mentalitást. Berögzült, elbutult közeg eredménye szerintem (!).

Hallottam már családon belüli házasságról is falusi közegben. Nem tudom igaz-e, de elnézve néhányat közülük, lehet benne igazság. Hogy az a "sok" pénz családon belül maradjon.

És nem vagyok Budapesti multimilliomos hogy magas lóról "lenézzem" őket, egyszerű városban élek átlagos keresettel.

Első vagyok:

Jó példa, hogy falun egy kipusztult, leharcolt családi autó megvásárlása után is az ment, hogy "de jól meg már nekik". szánalmas, nem szabad velük foglalkozni.

Attól, hogy pesti, meg nagyvárosi, haladó szellemű emberkék vagytok, eléggé le tudjátok húzni azokat az embertársaitokat, akik még egy lépéssel visszább levő erkölcsi norma szerint élik az életüket.

Nem irígyek, nem silány lelkűek, csak szerintük más a helyes!

A nagyobb településen is megbeszélik, kibeszélik az emberek egymás között az ismerősöket, kisebb helyeken is ugyanez van, és kész. Majd megszokják, hogy változik a módi, változik a divat, változik a világ. De attól még ők is ugyanolyan emberek, mint mások, és nem agyalágyult, degenerált, selejt egyedek.

A temetésre:

Egy ismerőst temettek falun, elment a család is. Az özvegye akkora műsírást meg rimánkodást vágott le, hogy rossz volt nézni. De azt már a többi falubeli is úgy nézte, hogy meg volt rökönyödve. Úgy kellett megfogni az asszony hogy földhöz ne verje magát. Nem őszinte fájdalom volt, csak bömbölés, mint egy gyerek. Ez tisztán látszott rajta. Ilyen sajnos a döntő részük, ezt teszi egy "elszigetelt", lezárt közeg. KÉpes volt erre, hogy "Lássák mennyire szenved"