Anyum mindig azzal van elfoglalva, hogy a szomszédok mit csinálnak! Nektek az idegeitekre menne ez a viselkedés?

Ismerős jelenség. Van ilyen, sok ilyen van.

Egy tanácsom van, hagyd. Ne foglalkozz anyáddal ilyen szempontból, legyen ez az ő baja, vagy akár hobbija, lehet, hogy élvezi, akármennyire is máshogy tűnik. Lehet, hogy létszükséglet, amitől jobban szenvedne, ha abbahagyná. Azért ezt próbáld kitudakolni, hogy valójában élvezi-e ezt az állandó szomszéd-kukkolást, szomszédokkal foglalkozást, azon rágódást, hogy mit csinál a szomszéd, vagy pedig épp ellenkezőleg, ő sem élvezi csak benneragadt ebben az állapotban. Mert ha nem kényelmes számára a helyzet, akkor célozgathatsz neki arra, hogy milyen fontos a belső béke, meg hogy kik neki azok az emberek, senkik, na ugye, akkor meg minek foglalkozik velük. De szerintem úgyis az előbbi lesz, mármint, hogy élvezi a szituációkat, van akinél ez létszükséglet, a másokkal (szomszédokkal, családtagokkal, munkatársakkal stb.) való foglalkozás, méghozzá olyan mértékben, ami kívülállónak már kórosnak tűnik, de az illetőnek a vérében van.

Valószínűleg fontosak számára ezek az emberek valamilyen szempontból, mert senki sem foglalkozik számára érdektelen emberekkel. Nekem is van a családban olyan ember, akinek az ügyeivel (hol jár, mit csinál stb.) többet foglalkozok, mert valamiért ezt a családtagot utálom, tehát negatív értelemben fontos számomra. Most ezzel nem lehet mit csinálni.

Ami még ráerősíthet erre: írtad, hogy nincs jóban sokakkal, ezáltal nem is tartja velük a kapcsolatot, nem beszélget velük. Na ez az, ha átlagos viszonyuk lenne és néha dumálnának, akkor tudna róluk alapvető vagy akár bizalmasabb dolgokat, és akkor nem kéne kukkolni meg hallgatózni. Mert feltételezem, hogy ha olyanokat mond, hogy a szomszéd kukkol, meg hallgatózik, ami nem is biztos, hogy igaz, akkor anyád ezt azért állítja, mert mindenki magából indul ki, és valójában ő az, aki kukkol, hallgatózik, és baromira érdekli, hogy mit csinál, mit mond, mit gondol a szomszéd. Tehát kvázi információ elvonási tünetei vannak, és ezért foglalkozik ennyit a szomszédokkal, így néha csurran-cseppen az infó, próbálja kikövetkeztetni, mi van a szomszédban.

Hogyan kezeld? Humorral. Emberi tulajdonságként, amiket nem lehet megváltozatni és ezáltal kár miatta bánkódni.

Anyukád dolgozik? Vagy nem olyan a munkája, ami lefoglalná? Szerintem az lehet a baj, hogy nincs jobb dolga, illetve hobbija, ami lefoglalja, esetleg a munkahelyi feszültséget így vezeti le.

Szerintem ne foglalkozz vele. Ha erről beszél ereszd el a füled mellett, talán ha látja hogy senkit nem érdekel akkor elengedi. Minden esetre jó lenne neki találni valamilyen elfoglaltságot ami leköti, mert akkor lenne más témája is, hisz lenne min pörögnie az agyának.

Nekünk is van egy ilyen szomszédunk, szerencsére a hátsó. Régen ha csak kinéztünk az emeleti hátsó ablakból a kertre vagy elhúztuk reggel/este a függönyt, akkor ahogy észrevette, hogy mozdul a függöny kiállt az udvara közepére, hadonászott a kezével és mindenfélét kiabált pl. Mi van mit néztek, nincs jobb dolgotok? Tetszik amit láttok, mi??

Mikor észrevettük sokszor úgy tettünk, mintha észre se vennénk, hisz pont nem érdekelt mit csinál. Minden esetre otthon volt a gyerekekkel, nem volt gondolom neki se jobb dolga, így azt leste mikor húzódik a függöny. Azóta felraktak a kerítésre egy ronda átláthatatlan kerítést, illetve az egész udvarukat beültették fával, pavilonnal, hogy véletlenül se lásson be hozzájuk senki. Szerintem szánalmas és nevetséges az ilyen viselkedés.