Közös albérlet gyerekkel? Mit gondoltok?

A főbérlőm bérli a házat, ő adja ki a szobákat, nincs beleszólási jogunk abba, hogy ki költözik ide. A főbérlőnek szóltunk, hogy nem szimpatikus az ötlet, hogy itt lakjanak. tudja, hogy fiatalok vagyunk és hogy szeretünk bulizni, azt is, hogy milyen módon, de amíg a szomszédokat nem zavarja, Illetve amíg nem teszünk kárt az ingatlanban, addig nem érdekli. Mi pedig fiatalok vagyunk, nagyon jó viszonyban lettünk a lányokkal idő közben, van sok közös barátunk, nagyon sokat és keményen dolgozunk a pénzért, amit keresünk, szeretjük kiengedni a gőzt.

Szeretnénk velük leülni beszélni, de nem tudjuk eldönteni, hogy mi reagáljuk-e túl vagy más se tolerálna egy közös albérletben egy gyereket, illetve szülőként más se vinne egy házba 3 fiatal bulizó lány mellé egy gyereket.

Kényelmetlenül érezzük magunkat, és az sem könnyíti meg a szituációt, hogy elég rendetlenek, lusták, ha az ember munka után elszaladna zuhanyozni este 11 kor, rákopogtatnak és nem hagynak egy kis privátszferát az embernek, mindenhol ott vannak, pazarolják az áramot, és még csak pár napja laknak a házban.

Köszönjük szépen a válaszokat!

Ma megint koszosan hagyták a fürdőszobát, úgy döntöttünk, hogy ideje új albérlet után nézni.

A gyerek most is itthon van felügyelet nélkül. Vagyis, gyakorlatilag velem meg a barátnőmmel, de minket senki nem kérdezett meg arról, hogy itthon maradhat-e, amíg dolgoznak.

A gyerek meg élet meg a veszély, úgy rohangál fel-alá a lépcsőn, előbb-utóbb megint le fog esni. (Pár napja idióta volt és lecsúszott, szerencsére nem lett baja.)

Ha most, ne adj isten véletlenül történik vele valami, és nincs itthon hozzátartozója, csak a lakótársaim meg én, lehet abból bármi bajunk?

Elvégre csak mi vagyunk itthon a “felnőttek”, ha lehet ezt mondani egy csapat huszonéves lányra.

Csak azért kérdezem, mert ahogy közlekedik, meg nem figyel oda semmire, hadonászik a késsel, neha gondol egyet és nekiáll “főzni” (égeti a forró olajban a hagymát) a rögzítetlen szekrényre csimpaszkodik meg mászik fel, csoda, hogy még nem borult rá. Előbb-utóbb komolyabban megfog sérülni, ha “szerencsénk” van, az anyja vele lesz, ha nem, elő vehetnek minket érte? Hisz meg fiatalkorúnak sem számít. 11 éves koromban engem nem hagytak egyedül egész napokra, vagy teljesen idegenekre tukmálva, pedig megtehették volna, elég nyugodt, kockázatkerülő gyerek voltam, nem egy ilyen kis neveletlen idióta. (Elnézést, de nem tudom máshogy mondani már)