Hogy van az, hogy a Corvin sétányon többen próbáltak tőlem kérni mint a X. Kerületben?

Egyszerűen továbbmész és le se szarod.

Nagyon könnyű ítélkezni. Van olyan közeli, sok nyelven beszélő, diplomás barátom, aki a kilencvenes években egy darabig hajléktalan volt és koldulni kényszerült, most meg 15 beosztottja van egy elég nagy nemzetközi cégnél. És nem, nem volt alkoholista meg semmi ilyesmi, hanem sok tényező alakult egyszerre borzasztóan az életében. Magyarországon elég egy rossz válás ahhoz, hogy az utcán találja magát az ember.

@3 Abban az esetben, ha például nem szenved poszttraumás stressztől vagy klinikai depressziótól, nem skizofrén, nem borderline-szindrómás, nincsenek rendszeres pánikrohamai. Rengetek a hajléktalanok között a mentális beteg. A másik csoport, akik közül nagy arányban kerülnek ki hajléktalanok, azok pedig az állami gondozottak. Egyszer az életben beszélgess majd egy hajléktalan emberrel, kicsit talán abbahagynád a vérhányást, meg nem úgy beszélnél róluk, mintha csak az utcát elcsúfító tereptárgyak lennének. Magyarországon sok a hajléktalan, aránytalanul sok. Ez azért van, mert elégtelen az ellátórendszer, könnyű az utcára kerülni és nehéz onnan visszakúszni. Nem szórakozásból vannak az utcán emberek.