Ha Németországban egy ottani átlagember nincs megelégedve az életszínvonalával akkor mi mit szóljunk?

Nekünk pont az adta meg az utolsó lökést, hogy Németországba költözzünk, hogy tavasz óta brutálisan emelkedett mindennek az ára.

Nekem mindegy, hogy hol veszem a kenyeret, ha itt is, ott is 1 euró. A rezsi kicsit többe kerül, a hús az, ami tényleg drága. Más meg olcsóbb, pl. tisztálkodó szerek, nasik. Egy nagybevásárlás átlagban ugyanannyiba kerül.

Az albérlet 400 Euro, és 75 nm, három szoba, jó helyen is van.

Ennyiért Pesten egy egérlyukat veszel ki.

Csak az nem mindegy, hogy 1400-1600 Euro a fizetés, plusz a Kindergeld, ami majdnem fedezi az albérletet.

A német meg azért panaszkodik, mert lusta és pazarló. Képes 100 Eurót kifizetni, hogy felvigyék a rendelt bútorait. Inkább fizet mindenért, csak ne kelljen neki megmozdulni.

Hétvégére veszik a rekesz sört, drága készételt, vagy rendelnek pizzát, hozatnak étteremből. Beülni most ugye nem lehet. De a kebabosnál a hat fiú alig győzi a pénteki rendelést.

Minden lakótelepen tucatjával áll a lakókocsi. Az se két fillér.

Öt évente cserél autót.

Két évente cseréli a bútort, mert megunta. Fillérekért adja el a neten a régin, legalább nem neki kell kivinne a lakásból. (Nem baj, mi ezekből rendeztük be az albérletet.)

Olyan színvonalhoz szoktak, amiről mi nem is álmodunk.

De ha lejjebb kell adni, nekik is fáj.

Relatív.

Az átlag magyar mire fe panaszkodik, amikor Afrikában még ivóvíz sincs? -ha érted-

Jaj dehogyis kedves 4-es.

Pont nem erre gondoltam 😃

Hanem arra, hogy minden RELATÍV. Ha egy német szeretne Dubai-ban nyaralni, de idén kevesebb pénze van, így “csak” egy wellness hétvégére futja a Fekete-erdőben; akkor engedtessen már meg neki, hogy egy kicsit elégedetlenkedjen ő is. Miért kéne végtelenül boldognak lennie és elégedettnek csak azért, mert a magyaroknak még kevesebb lehetőségük van.