Költöznétek külföldiekkel egy albérletbe, ha nem vagytok biztosak a nyelvtudásotokban?

Köszönöm!

Eddig kolis voltam, ott azért beszélgettem a szoba- és lakótársaimmal azon túl is, hogy zárva-e az ajtó stb. Nem mondom, hogy mindenkivel összebarátkoztunk és nem tudom mikről beszélgettünk, de ha pl. összefutottunk egy közös helyiségben, együtt értünk haza, vagy egyszerre reggeliztünk a konyhában stb., akkor valahogy evidens volt, hogy beszélgetünk. Úgyhogy nekem valahogy ez az elképzelésem az albérlettel kapcsolatban is.

Én még nem laktam együtt külföldiekkel (külföldi részen laktam a koliban, ahol rajtunk kívül csak külföldiek voltak és az egyáltalán nem volt vészes ebből a szempontból, bár tudom az nem ugyanaz teljesen), de attól nem félek, hogy hangosak, nem tiszták stb. Mondjuk úgy, hogy a koliban megedződtem :D Volt olyan kolis társam, aki a fürdőben a padlón hagyta a használt betétet meg egy héten keresztül álltak a koszos edények a mosogatóban, megszáradt a kaja az íróasztalon és hasonlók. Nyilván nem örülök az ilyesminek, de már úgy vagyok vele nem érdekel és egy albérletben lesz saját szobám is, úgy még egyszerűbb.

Hát szerintem nem vicces, inkább szomorú. Én középiskolában kezdtem el angolt tanulni és nagyon rossz tanáraim voltak (a négy év alatt eleve volt 6 tanárom, mert folyamatosan váltogatták őket és egyikük sem volt jó tanár, az órákon gyakorlatilag nem csináltunk semmit), szóval egyedül kellett megtanulnom angolul. Valamint nekem (sem akkor, sem később) nem volt soha lehetőségem arra, hogy pl. külföldre utazzak, külföldön tanuljak, a családban és a közvetlen környezetemben sem voltak külföldiek vagy egyáltalán csak angolul beszélők. Szóval nekem sokáig ez egy teljesen öncélú dolog volt és el sem tudtam képzelni, hogy majd valaha használnám is a nyelvet bármire vagy lenne bármi értelme is idegen nyelveket tanulni. Viszont szerettem a nyelvet és tudtam, hogy ezzel szeretnék majd később foglalkozni valamilyen formában és ezért tanultam tovább angol szakon. Azt gondoltam, hogy akkor ott majd végre tuti fogom tudni használni is és bekerülök egy ilyen tök jó kis nemzetközi közegbe. Viszont rá kellett jönnöm, hogy ez nem így megy. Külföldiek ugyan voltak, de eléggé el voltak tőlünk szigetelődve és akkor már bennem is volt egyfajta félsz ezzel kapcsolatban. Az egyetemen pedig ugye nem a nyelvet tanuljuk, az csak egy eszköz és sajnos elég kevés olyan órám is volt, ahol szóban is használtuk a nyelvet (vagy szóbeli vizsgám is csak egyetlen egy volt, az alapvizsga). Úgyhogy így sült el a dolog. A szaktársaimon is azt látom, hogy csak az tudja jól használni a nyelvet, aki pl. rendszeresen jár külföldre, külföldön tanult korábban, vannak külföldi rokonai stb., de az "átlag" hallgatók között ez egy gyakori probléma.

Amúgy angol tanár belőlünk nem lesz (az egy külön képzés, osztatlan tanárin, ami a mi képzésünkkel közös valamennyire, de más), csak ha még továbbtanulok tanárin. Szóval maga a lehetősége megvan, de az már más tészta és nem olyan egyszerű összehozni, sok pénzbe kerül, sok idő stb., emiatt kevesen választják azt az opciót. Maximum magán úton tud valaki tanítani anglisztika végzettséggel.