Van olyan köztetek, aki azért bánta meg, hogy Budapestről/nagyvárosból faluba költözött, mert a faluban nem fogadták be?

Ez nem a településtől függ, hanem az emberektől.

Városban is ugyanezek az emberek élnek. Egyrészt ha nem tetszik, hogy ő részegen ordítozik hétvégén, akkor takarodj tanyára, de ha a te babád sír este, akkor is takarodj tanyára. Az ablak alatt bőgeti a motrot, üvölt a zene a mobilból, a játszón xarik a kutyája, mindehol szemét, a vizelet pocsolyákban a tömbök között, és reméled, hogy kutyáé.

Éltem sváb faluban, ott még 10 év után is te vagy az új lakó, 20 év után is hallgatod, hogy te nem onnan származol, neked kussh. Ugyanez: elől a szép udvar, hátul a dzsuva, mert nem látni az utcáról. De városban is van ilyen ember. Sőt! Csak másban nyilvánul meg.

Élj ott, ahol te szeretnél, telekhatáron belül te vagy az úr, de hogy mit látsz, vagy mi hallatszik be, az már nem szabható meg. Sehol.

Vagy tényleg marad a tanya, a semmi közepén, 20 km-re az első szomszédtól.

Engem mondjuk nagyon nem érdekel, hogy xyz mit gondol rólam. Tökéletesen elvagyok a kis világomban, nincs szükségem ismeretlen emberek "barátságára". :)

Az meg, hogy kinéznek, megszólnak, csak az ő szegénységi bizonyítványuk.

A videkiek Oesten arrol ismerhetoek meg,h kotekszenek,agresszivak es rosszindulatuak. Nem kellett volna kozejuk koltozni.

Gyertek el onnan.

8-as eléggé általánosít nyilván de sajnos van ebben igazság.

Van ez a nagy tévhit, hogy a falusi/vidéki ember milyen barátságos. Ez a városban gyökeresen megváltozik. Itt a sok sok impulzus, sok sok ember miatt megváltozik gyökeresen a viselkedésük. Sokan közülük 'ki ha én nem' lesznek, lenézik a városiakat, vagy pedig a 'szarunk bele' attitűdöt veszik fel és az új lakóhelyüket nem tekintik sajátjuknak.

Sajnos ez a vándorolgatás következménye.

Aki pedig fővárosiként vidékre költözik, az folyamatosan kapja majd a pusmogást a háta mögött. Szerintem ezért, aki teheti érdemes két lakhelyet fenntartania, de nyilván erre kevés embernek van lehetősége.

Tény, hogy nem minden városinak jön be végül a vidéki lét, hiába áhítják annyira nagyon. Egy jó rokon vidéken viszont aranyat ér akihez ki lehet ruccani bármikor ha friss levegőre vágyunk, netán otthagyni a gyereket ha van :).

Én is vágyom a vidékre de tudom mi várna rám. Totális izoláció ott is , nincs különbség ilyen szempontból.

A közösségek halottak, ezért ismerkedni sem lehet sehol. A családot mint egységet is szét akarják most már verni és akkor mindenhol 1 fős háztartások lesznek a gép előtt ülve kommentelgetve egymásnak, hogy minden milyen szar.

E felé tartunk de sebesen...szomorú vége lesz...