Csak nekem unalmas már rohadtul egy pár ezres kisváros?

Mi Budáról költöztünk le vidékre. Én nagyon szeretem. Igen, este már kihalt. Viszont csendes, nyugis, mindenki mosolyog, köszön, udvarias, kedves. És alapvetően jóban van mindenki mindenkivel. Ha nyüzsgésre vágyunk, akkor bemegyünk Pestre a barátokhoz és elmegyünk valamerre. De már inkább ők jönnek le hozzánk kertipartira.

Mi alapvetően elég sok időt töltünk a természetben, szeretünk kirándulni, túrázni, ha meg tömegre vágyunk (kétévente egyszer), akkor beülünk a kocsiba és megnézünk egy nagyvárost ahol még nem jártunk. :D

Összességében én szeretem. Fura volt megszokni, hogy életvitelszerűen élünk ott és 2 óra után hétvégén már bolt sincs nyitva, de megszoktuk és autóval semmi sem elérhetetlen, szóval én nem mennék innen sehova.

Valahol a kettő között lebegek.

Annyi különbséggel, hogy én falun lakom es egy kis városba járok dolgozni ingázni hetente 60 km-re.

Egyik roszabb mint a másik.

Egyetemre én is nagyvárosba jártam ahol pezsgett az élet, éjjel nappal buliztunk, mozi, éttermek stb. Sportolási lehetőségek úszás ezer millió szolgáltatás. Aztán ennek hamar vége lett igazából az egyetem utolsó éveiben már untam az egész várost. Nagyvárosi életnek megvannak az előnyei es a hátrányai is. Igenyem van a nagy térre, imádom a vidéki levegőt gyarkan túrázom, kutyát setaltatok, nincs nagy tömegnyomor az utcákon, egy kis panelba zsúfolva nem bírnám ki sokáig viszont a falusi/ kisvárosi pangás megöl, depresszióba taszít. A falusi ház az enyém isten háta mögött egy szegény vidéken ahol tényleg nincs munka se élet. Az aljanép maradt itt akinek másra nem futja meg az öregek.

Ha eladnám a házat az árából tudnék venni egy nagyvárosban egy garázst vagy meg azt sem. Még konditerembe se lenne lehetőségem járni ha szeretnék.

Remélem lesz még olyan időszakom amikor kiélhetem magam mégegyszer.

Igazából se így nem jó se úgy.