Összejártok a szomszédokkal, kis társasházban, lakóközösségben pl. rendeztek grillpartit, ünnepi összejövetelt vagy inkább mindenki éli a saját kis életét és nem bratyiztok?

mi régen együtt jártunk a dunára, szalonnát sütöttünk, bográcsoztunk, meg hasonlók :) együtt ünnepeltük a szilvesztert is, de mára már semmi :( köszönünk, és ennyi

vidéki panellakásról van szó, de Bp közeli

Én nem járok össze, de van két család, amely összejár lent a lépcsőház előtt. A gyerekek játszanak, a szülők beszélgetnek, vagy a kiskertet rendezik. Van, hogy csatlakozik hozzájuk még egy család.

Szimpatikus társaság, de úgy látom, hogy csak "gyerekeseket" fogadnak be.

2000 körül ez volt a divat, milyen jó életünk volt akkor :D

Most mindenki neten él...

Az én gyerekkoromban ez volt a természetes nálunk, gond nélkül átmehettünk a szomszédba, ők is jöhettek hozzánk, mindig megmaradtunk a határokon belül.

Ezért, amikor elköltöztem, én is haverkodni kezdtem két szomszédommal. Első ránézésre szimpatikusnak tűntek és baj nem volt velük, de minden este jöttek, akkor is, ha egy nehéz nap után csak szerettem volna csendben ellenni itthon és hiába szóltam, hogy most ne, beügyeskedték magukat.

Utána a saját lakásomban bújkáltam előlük ha nem akartam, hogy jöjjenek, mert épp benne voltam egy munkában vagy csak le akartam feküdni korábban aludni, mert onnantól kezdve, hogy ajtót nyitottam, nem volt arra lehetőségem, hogy elküldjem őket.

Belefáradtam ebbe a barátságba, ezért jött a finoman leépítés, nem nyitottam nekik ajtót, ha összefutottunk a folyosón vagy az utcán mindig "sietnem kellett", ha a liftben, akkor szűkszavú válaszokat adtam. Sértődés lett belőle, de egyben normalizálódott is a helyzet. Most már egészséges a viszonyunk, ha összefutunk váltunk 1-2 szót aztán mindenki megy a dolgára.

Szerintem ez nagyon függ attól, hol, milyen közösségben laksz.

Laktam viszonylag jó helyen ahol azért ismerte egymást a szomszédság. Most meg simán csak proli környéken lakom, eddig azért találkoztam csak a szomszédokkal, mert belakták a közös folyosót és folyamatosan az én lakásom előtt bagóztak.

Aztán elküldtem őket először szép majd nem szép szavakkal azóta nem beszélünk, de legalább nem is látom őket.

A szomszédaim összejárnak egymással. Viszont én nem bírom őket, tipikus prolik. Mondjuk udvariasan köszönök nekik, meg néha váltunk pár szót, de annyi. Az a bosszantó, hogy ők nyomulnak, mindenáron grilleznének meg barátkoznának, de nem veszik a jeleket, hogy én nem. Van köztük nagyon idegesítő bunkó is, akit látni se nagyon bírok, na az is tolakodna.

Van, hogy az udvaron éjfélig hangoskodnak meg dohányoznak, havonta egyszer meg valamelyik olyan hangos bulizást csap, hogy több háznyira elhallatszik.