Mi az amit legjobban szerettek, és az amit legjobban utáltok Budapestben?

Azt szeretem Budapestben, az itt leírtak fényében, hogy ahány válasz, annyi megélés.

20 évig éltem ott. Laktam Zuglónak az Újpalota felé eső végén, A Hungária körúton, nagyon sokáig a Naphegyen és végül Kelenföldön állapodtam meg. A Hungáriát leszámítva mind nagyon jó volt. Két éve (szükségből) elköltöztem egy vidéki nagyvárosba. Nincs nap, hogy ne vágynék vissza.

Amit szerettem benne az a tömegközlekedés. Bárki bármit mond, kiemelkedően jó. Valaki írta, hogy kimarad busz, előbb/később jön, de ez nem releváns, hiszen felszállhatok 5 másik buszra ugyanabból a megállóból, ami ugyanarra megy, vagy másfelé megy ugyanoda.

Imádom a hangulatát, az ezerarcúságát.

Azt, hogy mindig van nyitva valami, bármikor tudok bármit venni.

Szerettem a szórakozóhelyeket, ahová jártunk.

Imádtam, hogy minden hétre jutott egy Tinder randi :)

Szerettem, hogy miután megismertem, már nem tűnt olyan áthidalhatatlanul nagynak.

Szerettem, hogy könnyedén el tudok menni egy koncertre, egy programra, egy renezvényre (előtte vidékiként olyan volt hallani egy ilyenről, mintha az egy másik univerzumben lenne, ami elérhetetlen)

Később, mikor már autóztam, megtanított magabiztosan vezetni és biztos szerencsés vagyok, de ahová nekem mennem kellett, 1-2 kör után mindig találtam parkolóhelyet, viszonylag közel a célomhoz.

Amit nem szerettem, a dugók, de szerencsére pár év elteltével olyan munkám lett, hogy nem kellett csúcsidőben autóznom. Meg nem szerettem még a tötymörgő embereket a járatokon, utcán, aluljárókban.

Más, amit nem szerettem benne, most azt is visszasírom, mert ahol most élek, sokkal rosszabb. Sokkal nagyobb kosz van, sokkal több a lecsúszott ember, sőt, mintha nem is lenne itt értelmiségi egyáltalán. Sokkal többen jönnek oda kéregetni, mint Budapesten valaha és itt tényleg rossz a tömegközlekedés és arányaiban drágább is.

Mindig is Budapesten éltem, pesti részen, nem a belvárosban, de ahhoz viszonylag közel és a hétköznapokban gyakran megfordulok a belvárosban.

Szeretem, hogy minden van, a közelemben is van minden gyalogtávolságon belül, amire szükségem van (élelmiszerboltok, van egy éjjel-nappali is, pékség, gyógyszertár, kifőzde, edzőterem stb.), iskolába is mindig gyalog mentem, az általános iskolám 20 perc volt gyalog, a gimiben meg konkrétan 10 perc alatt bent voltam. Most az egyetemre is fél óra alatt beérek, tömegközlekedéssel.

Szerintem a tömegközlekedés is jó, anyukám külföldön él, én is éltem ott egy darabig (európai nagyváros szintén), ott ritkábbak a járatok, többször leállnak, anyukám is már visszasírja a budapesti tomegközlekedést.

Azt is szeretem, hogy “elvegyülök a tömegben”, én nem tudnék egy faluban vagy kisebb településen élni, ahol mindenki ismer mindenkit és minden lépésemet kifigyelik.

Vannak jó iskolák, szórakozási lehetőségek, vásárlási lehetőségek, több a munkalehetőség stb.

Amit nem szeretek, az a kosz, mocsok, szemét, de ez nem csak Budapesten van így, ez valamennyire mindegyik nagyvárosra, fővárosra jellemző.

Gyakran járok a Deák tér környékén, 1-es metroval is sokat utazom, ott sokszor idegesít a sok turista.

Utálom, hogy egyes helyeken mindig tömegnyomor van, pl lenne az egyetem közelében egy hely, ahova néha szívesen elmennék ebédelni, de viszonylag kicsi, központi helyen van és akárhányszor voltam ott, lehetetlen helyet találni és leülni.

"Azt is szeretem, hogy “elvegyülök a tömegben”, én nem tudnék egy faluban vagy kisebb településen élni, ahol mindenki ismer mindenkit és minden lépésemet kifigyelik"

Annyira igazad van, egy 300 fős kis faluban nőttem fel, nem, hogy a faluban, de még a megyeszékhelyen is mindig ismerősbe botlottam, tinikoromban előbb ért haza a hir, hogy hol láttak és mit csináltam, mint én, internet és szocmédia nélkül. Mai napig eszembe jut, hogy mennyire jó érzés cseppnek lenni a tengerben, pedig 13 éve élek itt.