Vannak olyan emberek, akik az elmagányosodás miatt költöztek vissza Budapestről a szülővárosukba?
Bennem most elindult egy ilyen gondolat. Kisvárosból származom, egyetemre jöttem fel és utána sikerült is elhelyezkednem, lakást is tudtam vásárolni, szóval anyagilag mondható stabil életem van. Viszont nem érzem azt, hogy teljesen sikerült volna beilleszkedni, egyetem alatt is, akik barátaim voltak szintén inkább vidékiek. Sok előnye van a fővárosnak, mert munkalehetőségek, szórakozás, kultúra, szabadidő programok terén nem összehasonlítható egy vidéki kisvárossal, meg itt a reptér, az is nagyon jó, ha valaki szeret utazni.
Viszont a legnagyobb negatívum ez az elidegenedés, a sehová sem tartozás érzése, vannak persze barátaim, de az ők esetükben is úgy érzem, hogy ezt a túlpörgetett életet tekintik jónak és nem értik, ha valakinek hiányzik a nyugalom. Meg nekik itt vannak a szüleik, a családjuk, nem érzik át milyen távol lenni, gyökértelennek lenni. Ebben a témában nem tudtam velük mély beszélgetéseket folytatni. Ez a párkeresés téma is kicsit aggaszt, mondjuk abban biztos vagyok, hogy otthon sem lenne semmivel könnyebb, de legalább mégis közelebb lennének a szüleim, akikhez érzelmileg erősebb kapocs fűz. Tudom, hogy ez sok ember szemében visszalépésnek tűnhet, mert nem racionális. Valahogy a munkát csak megtudnám oldani, mert most is nagyrészt home office-ból dolgozom, van pár barátom otthon, akikkel még tartom a kapcsolatot, csak tényleg nehéz lenne 30+ évesen újrakezdeni mindent.




válasza:Én tartok tőle az elidegenedés már nem lokáció kérdése, hanem a korszaké, amiben élünk.
Szóval javaslom ezt a részét is alaposan mérlegeld, mielőtt meghozol egy nehéz döntést, amit ha végig is viszel az út végén csak csalódás vár.




válasza:Tiktokon meg instán ment 1-2 éve egy ment egy nosztalgia videó stílus, régi, 90-es években lőtt képekkel, és egy megrázó " i went back to the past but no one was there " vagy " no one has waiting for you there " .
Külföldi lét után visszaköltözve BP-re 2-3 évig nagyon odavoltam a szülővárosomért, hiányzott. Aztán lassan rájöttem, hogy nem az a hely hiányzik, hanem a gyermek és kamaszkorom.
Azon kell dolgozz, hogy ahol vagy, a lehető legjobban élvezd magad.
Még néhány gondolat, de itt már szentimentális helyett bunkó leszek:
"ezt a túlpörgetett életet tekintik jónak" - Nem azért, de Budapest egy 1.5 milliós kisváros, nem Tokyo meg New York éjszakai élete nyelt el valami elképesztő szubkultúrával, semmi nincs Budapesten sajnos ami szerintem nagyon túl tudna pörgetni, alkoholista meg egy tanyán is lehetsz.
A párkeresés meg....szerinted hol egyszerűbb párt találni, egy 50,000-100,000 fős kisvárosban vagy Budapesten ahol az agglomerációval együtt él kb 2.6 millió ember?
Az elidegenedés része pedig, átmentem rajta én is, mindjárt leiem nekem mi segített, de először is: magyar vagy, egy magyar városban.
Emlékeket kell szerezz, és meg kell ismerd hol laksz. Nem Budapestre gondolok, hanem a konkrét városrészre, ahol laksz, arra az 500-1000 méteres sugárra a lakásodtól.
Voltál abban a vendéglőben, ami mellett minden nap elsétálsz? Nekem sokat segített, hogy a feleségemmel az évek alatt aktívan kipróbáljuk a környékbeli éttermeket, helyeket, boltokat.
A másik meg, aktívan ismerd meg a környezetet.
Kérdezd meg a szomszédod nevét (én is aktívan megkérdeztem, hogy csókolom, hogy szólhatom.. és én is 29 vagyok, csak kommunikálni kell, nem befele fordulni. Nem Mózes hozza le ezeket az infókat kőtáblán a hegyről, hanem megmondják hogy hívjam Zsuzsannának vagy Jánosnak és tegeződjük).
A másik meg, tudod kiről nevezték el azt a fura nevű szomszéd utcát, ahol a kocsit lerakod?
Tudod kinek van emléktáblája a szomszéd ház falán?
Tudod hogy kik laktak, születtek a környékeden vagy a kerületben?
Tudod, hogy mi történt a környékeden mondjuk 1945-ben, 1956-ban, a török korban, vagy korábban?
A szülővárosodhoz azért kötődsz, mert azt ismered, ha nem is így, de máshogy.
#2
Sok jó van abban, amit írsz, de azért át is siklasz pár dolgon. Például hiába vagy magyar egy magyar városban, bár Budapest is lassan inkább multikulturális lesz, ha azok az emberek közömbösen viszonyulnak hozzád. Nekem pont, hogy a mélyebb kapcsolatok hiányoznak, mert felszínes van elég. Munkahelyre is ha be kell menni, tök jól el tudok beszélgetni kollégákkal hétköznapi témákról, nem ez a probléma.
A párkeresés meg bizonyos szempontból könnyebb Budapesten, mert több a fiatal, főleg a diplomás, de ugyanakkor meg sokkal inkább individualista is mindenki, sokkal inkább "eldobható" vagy. De ez elsősorban egyéni dolog kinek mennyire nehéz, itt én arra gondoltam, hogy engem személy szerint kevésbé zavarna, ha nincs párom, de az érzelmi életem legalább intenzívebben megtudom élni a származási családommal, mint a nagyvárosban, ahol senkim sincs.




válasza:Kis ország vagyunk, nincsenek itt akkora távolságok, hogy ez akadály lenne. A szüleidhez is bármikor hazamehetsz.
Párkeresésben meg előny a vidéki származás, a vidékiek sokkal rendesebbek és megbízhatóbbak.




válasza:"Párkeresésben meg előny a vidéki származás, a vidékiek sokkal rendesebbek és megbízhatóbbak."
Szerintem ez már csak naiv ábránd, nagyon nem ezen múlik, főleg manapság. A legnagyobb aljas, hazug, mindenkivel a háttérből kikezdő, másokat szándékosan összeugrasztó r*banc akit valaha ismertem, az pont hogy vidéki volt. Meg aztán éltem én is félig meddig már vidéknek számító külsőbb agglomerációban. Ment a kirakatban a jóemberkedés sokaknál, közben a hátuk mögött egymást lesték, kibeszélték és gyilkolták. Szeméttel égetés, lomok és szemét és mindenféle rothadó dögök rendszeres kivágása a mezőre, árokpartra és erdőbe... A legundorítóbb, primitív egybites mihazánkos röhögős herbálos ember alatti hulladék természetromboló offroadosok is a vidékiek fattyai közül kerülnek ki.
Félreértés ne essék, nem nézem le a vidéket, a városi népesség se feltétlen lesz jobb. Csak azt mondom ez már rég egy ábránd, hogy tiszta, jó levegő, szép természet, rendes és jó emberek.
Ja és persze az alkohol mellett már a filléres herbál is letarolta a vidéket.




válasza:



válasza:HA lenne egy párod, akit szeretsz, nagy eséllyel máshogy látnád a világot.
Amúgy már mindenhol megváltoztak az emberek, fehér holló számba mennek az igazán mély baráti kapcsolatok. Mindenki elfoglalt, felgyorsult az életünk.
Kapcsolódó kérdések:
Persze sok minden probléma, az egészségügy, oktatás, infrastruktúra, munkahelyi biztonság, stb, de a legtöbb ember azért valójában emiatt szenved, a közösség és a társas kapcsolatok hiánya miatt. Valószínűleg tényleg nem az a megoldás, hogy ezerrel nyomni a...
Eddig azt hittem ez mi ránk férfiakra jobban jellemző.
Megfigyeltem, hogy szinte már alig beszélgetnek, alig kommunikálnak egymással az emberek. Régen sokkal több interakció volt az emberek között. Beszélgettek egymással a közértben, a lakókörnyezetben ismert mindenki mindenkit. Ha becsengetett a szomszéd, nem azt mondták,...
Nem tagadom, hogy a napokban történt fiatal színésznő esete miatt jutott eszembe ez a kérdés. Elolvastam jó pár kommentet a közösségi médiában és olyan valahogy nagyon fura kép rajzolódik ki a sztori körül. Egyrészt nyilván írják az emberek, hogy sajnálják és milyen...
Vagyis sokszor az a kép van sztereotípikusan, hogy a nők érzelmi, a férfiak racionális lények és előbbieknek vannak inkább lelki problémái, viszont a statisztikák azt mutatják, hogy például a férfiak minden önpusztító tevékenységben (alkoholizmus, játékfüggőség,...
Kivételesen nem a klasszikus bulvár, a cikkben linkelt podcast meg pláne nem
Minden jog fenntartva © 2026, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!




