Igaz, hogy a Dunántúlon barátságtalanabbak az emberek, mint az Alföldön?

Pont, hogy a földműves emberek zárkózottabbak és kevésbé beszédesek, nem nyílnak meg annyira.

Tudom mert a párom és családja is az.

Gondolom nem ismerik a tömeg fogalmát...

De ettől még nem barátságtalanok, csak mások.

Hülyék meg mindenhol vannak.

Családi ágon hallottam, hogy csodálkozva látták az alföldi lakodalomban az ottani sutyó mentalitást: még a rokonok elől is dugdosták, sajnálták tőlük az ételt, merthogy sokat ennének.

Odahaza, a dunántúli vidékükön meg állítólag "az idegen nem mehetett úgy végig a falun, hogy meg ne vendégeljék".

Jó kérdés, hogy ez mitől függ. A helyi népesség származási gyökereitől, vagy az életszínvonal, az anyagi lehetőségek esetleg eltérő voltától...?

A Dunántúl gazdagabb lett volna? Ott jobban éltek az emberek?

Ki tudja? Nem feltétlenül a gazdagabb a jobb szívű.

Nekem is az a tapasztalatom hogy kelet felé másabbak az emberek, persze lehetnek kivételek. Egy ideig tagja voltam egy szervezetnek, ahol regionális csoportjaink voltak, és különböző programok során volt szerencsém találkozni velük. A keleti csoportok sokkal szimpatikusabbak voltak. Barátságosak, segítőkészek, jobban őrzik a hagyományokat, eszesek és a szó pozitív értelmében véve egyszerűek. A dunántúli csoportokban azért azt megfigyeltem hogy általánosan azt hiszik mindenhol kolbászból van a kerítés, kevésbé voltak nyitottak nehezebben lehetett velük szóba elegyedni.

Nekem a barátnőm és a családja is egy kisebb alföldi településről származik, amíg jóban voltam a szüleivel minden alkalommal, ellenkezésem ellenére is teli szatyor étellel mentem haza mert mondták hogy vigyem és már rakták is el hogy akkor én azt elviszem. :D Bár a szüleivel már nem tartom a kapcsolatot, mert mind a kettő elég erős jellem... Mindennek úgy kell lenni ahogy ők elképzelik (másoknak is olyannak kell lenni mint nekik), mindig nekik van igazuk, makacsak és fenn hordják az orruk. Én meg nem vígyok egy behódoló típus így nem fértünk össze. Ez más keletiekről is elmondható hogy makacsak, és büszkék gyakran túlságosan is.

Az urbanizáció és a modern-kori változások következében azért ezek a különbségek egyre inkább eltűnőben vannak, főleg nagyobb városokban és inkább kisebb településeken lehet ezeket megfigyelni, és ezek persze nem mindenre kiterjedő igazságok inkább csak általánosítások. Érdekesség még hogy izolált magyarlakta területeken ezekkel a különbségekkel még élesebben találkozni, például székelyföldi vagy kárpátaljai magyaroknál.

Általánosítani nem lenne érdemes, de a személyes tapasztalatom az, hogy a dunántúli emberek barátkozóbbak, kedvesebbek.Én alföldi vagyok, de mikor ismerősömmel Kőszegen kirándultam, meglepődtem, hogy ismeretlen emberek integettek, köszöntek nekünk az utcán barátságosan, az utcákon a ház előtt becsületdoboz volt a kint hagyott virágcsokrokat, tojást senki nem lopta el.

Aztán átmentünk Budapestre is, na de az megint másabb világ.Idegbetegek tolongása.Az rettenetes!