Mi a véleményetek azokról az idős emberekről, akik kiordítanak és elzavarják a játszótéren vagy ház előtt játszó gyerekeket?

Sem az ordító gyerekeket, sem az ordító öregeket nem szeretem. De ordító öregeket nem szoktam hallani, mikor a városban járok, ordító gyerekeket viszont minden nap.

Az rendben van, hogy játszik gyerek, de tényleg olyan visítozásokat tudnak produkálni órákon át, főleg csordában, amit még egy fiatal, életerős fül is nehezen visel. A mi szomszédaink is ilyen kretének, hálistennek a hideg idővel ez enyhült, de nyáron reggel 8-tól este 10-ig szünet nélkül ment a hangzavar, mert a saját 3 gyerekük mellett az összes szomszéd gyerek is hozzájuk járt játszani, és konkrétan mint az elmebetegek, úgy sivalkodtak. Én nem felejtettem el, milyen volt gyereknek lenni, de ha mi így ordítoztunk, futkoztunk, dobálóztunk meg visítoztunk volna, akkor egész szünetre bezárnak minket. Ezekre meg oda se figyelnek a szüleik.

Tegnap bementem egy pékségbe. Két óvodás korú gyerekkel már benn volt az anyjuk. A kislány teli tüdőből sikítozott. A kisfiú körbe-körbe szaladgálva hisztizett, visítva, hogy neki ez kell, neki az kell.

Az anyjuk hosszan telefonált a rohadt nagy semmiről.(igen, benn az üzletben).

Mikor az eladó hölgy azt kérte, fáradjanak ki az üzletből, mert nem hallja mit kér a vevő, az anyuka csak ránézett és folytatta tovább a beszélgetést a telefonján. A két gyerek meg visított, mint a fába szorult féreg.

Nem, nem álltak sorban, ha erre gondolnátok. A soron következő vevő mindig beelőzte őket, mert ők nem vásároltak. Anyuka biztosan az utolsó kenetet adta fel valakinek, az lehetett ennyire halaszthatatlan.

Én nem vagyok öreg, 25 éves vagyok. Egy lakóparkban lakom, hátul van egy kisebb játszótér füves területtel, de a gyerekek konkrétan a lakások előtt rohangálnak, sikongatnak, zörögnek a kismotorral.

Hazamegyek munkából és kikapcsolódás helyett zsibongás van estig, megállás nélkül, jópárszor kikiabáltam nekik én is, hogy ne más ablaka alatt üvöltsenek, amikor ott van az a kib*szott játszótér közös pénzből megépítve csak nekik.

Persze voltak anyukák, akik vérszemet kaptak és megpróbáltak leoltani ilyen frappáns válaszokkal, hogy "de hát ő még csak gyerek" meg "te ne akard az én gyerekemnek megmondani, mit csináljon", de én megmondtam, hogy nekem meg jogom van a nyugodt pihenéshez miután egész nap a munkahelyemen vagyok.

Totál megértem az öregeket, főleg, ha nem a játszón csapják a zajt, hanem az utcán.