Szeretsz Budapesten élni?

én kifejezetten igen

külvárosban lakom (Újpest, Káposztásmegyer), szóval eléggé külváros (tényleg, sétával 2 percre van a városhatár), azaz halmozom a pozitívumokat, mert nyugi is van, de közben Pest :)

belváros tömegközlekedve fél óra (amiből negyed óra a metróig eljutni... ez az egy ami zavaró, ha közelebb laknék hozzá, még jobb lenne), belvárosban meg gyorsabb a busz-villamos-metró trió mintha kocsiznál

nekem megtanulni nem kellett... ide pottyantam le, de sok egyetemi csoporttársam faluról jött... 80%a gyorsan ráállt, maradék elvágyódott innen, ez már egyénfüggő

szóval ja, BP tényleg jó, mert minden itt van, halmozva, 'lehetőségek tárháza'

s a tömegközlekedés nem rossz, éjszakai lefedettség állati

Egy vidéki kisvárosban nőttem fel. A munka miatt költöztem Budapestre azon belül is Újpest központba. A metró (5perc séta) miatt hamar beérek a belvárosba, ráadásul csendes lépcsőházban lakom (mondjuk ez szerencse). Megszerettem itt élni. Megnősültem és lett két gyerekem.

Sokkal több lehetőség van itt. A gyerekeimnek megfelelő iskolát sikerült választanom nekem meg jó munkahelyem van. Nem vagyunk miliomosok de megélünk. A régi városom nem hiányzik. Soha nem költöznék vissza.

Megtanulni mit?

Itt is vannak jobb-rosszabb helyek, gyakorlatilag a belvárosi "tömörülést" leszámítva a többi kerület pont olyan mint a vidéki kisebb nagyobb városok.

Én 11. kerület külső részén lakom, alapjában véve legjobb hogy minden 10-15 perc sétára van, pedig nem vagyok egy központi helyen. Fehérvári úti villamosokkal 25-30 perc a belváros, Észak-Buda 45-50 perc.

Tömegközlekedés szempontjából az a legjobb hogy legtöbb helyre eljuthatsz 2-3 féle útvonalon. Van ami gyorsabb de tömeg van van ami kicsit lassabb, de mégis kényelmesebb, stb. Ráadásul sok vonalon pár percenként járnak buszok, villamosok.

Komáromból költöztem ide 5 éve, külvárosban lakom.

Nagyon megszerettem, sokkal több lehetőség van mindenre.

Akár munka, akár szórakozás terén.

Igen. "Mindenhol" ott vagyok max egy óra alatt, de akkor már tényleg a város egyik végéből a másikba kell mennem. Van egy csomó szórakozási lehetőség, buli, kocsma, koncert, minden ami kell. Végtelen a választék mindenből. Mindig pezseg az élet, sok a külföldi, meg a bolond.

A tömegközlekedés nagyjából rendben van, viszonylag gyorsan el lehet(ne) jutni A-ból B-be. Másrészt persze a BKV folyamatosan szivatja a kedves utasait, meg a kedves utasok is egymást, tahó ellenőrök, tahó utasok, rossz jegyautomaták, zsúfolt, koszos járatok. Meg a folyamatos felújítások, pótló buszok is bekavarnak, de mondjuk ezek elkerülhetetlenek. Ha pl elkezdik a 3-as metró felújítását, akkor lesz cudar világ. De alapvetően jól lehet közlekedni.

Megtanulni nem tudom mennyire nehéz, én évek óta napi szinten járok Budapestre, egy éve itt is lakok, de mivel nulla tájékozódási képességem van, még mindig nem mozgok biztosan, csak a megszokott útvonalaimon. Eltévedni nem nagyon szoktam, ott a google maps, emberektől is szoktam kérdezősködni ha nem találok meg valamit, valahogy mindig megoldom. Szóval azért nem vészes.

Összességében van akinek jó ez a város, van akinek nem. Sok a negatívuma, koszos, büdös, zajos, tele van csövikkel és kéregetőkkel, zsúfolt, rohanós. Nekem amúgy ezek is tetszenek benne, van valami rossz balkáni romantikája az egésznek. Persze egy lélekölő nap után mikor fáradtan robogok haza a redvás, életveszélyes metróban és látom magam körül a kiégett, fásult arcokat, mikor szembesülök vele, hogy mennyire leszarják egymást az emberek, simán elmennek egy földön fekvő mellett, úgyis részeg címszóval, akkor néha kiábrándulok az egészből. És arra gondolok, hogy nem is lehet rossz egy kis faluban lakni, ahol mindenki ismer mindenkit, nem gyilkolják le egymást az utolsó szabad ülőhelyért az emberek, tiszta a levegő, meg idilli minden, ahogy azt egy született városi elképzeli. Aztán jön egy nyugis hétévge, séta a Margit-szigeten, iszogatás egy jó romkocsmában, bandázás a Deákon, üldögélés a Duna mellett, ha megéhezek, akkor kedvemre választhatok ezer féle ízvilágú és árkategóriájú étteremből... Ezek mindenért kárpótolnak. Nem tudom, hogy máshol milyen élni, de nem hiszem, hogy országon belül bárhol ennyi lehetősége van az sok alternatívából választani.

"simán elmennek egy földön fekvő mellett, úgyis részeg címszóval"

"mindenki ismer mindenkit, nem gyilkolják le egymást az utolsó szabad ülőhelyért"

Ezek ugyanúgy mennek falun is. Gyerekkoromban emlékszem hogy hány ilyen eset volt hogy "a Jóska már megint ott fekszik az árokban" a kutya nem ment neki segíteni, mindenki letudta hogy majd érte jön az asszony.

Az ülőhelynél még inkább dulakodás megy, mert 1-2 óránként jár a busz és mindenki fel akar férni. Kedvencem mikor az idős nénik szó szerint ütötték vágták egymást, rángatták egymást vissza, szabályosan verekedtek a helyért. Aztán mikor mindenki felért és elhelyezkedett, akkor meg ment a csiripelés tovább hogy "Szia Marika mi van veled...". Pedig 2 perccel előtte még a Marikát rángatta lefelé a buszról :D

Az ismernek mindenkit is csak arra jó, hogy legyen miről pletykálni. Nálunk például mindenki tudta hogy apám egy lusta, agresszív alkoholista aki lelki terrorban tartja a családját, mégis kimerült a "segítség" abban hogy a hátunk mögött sajnálkoztak, pletykáltak. Egyik "haverja" sem szólt volna neki hogy figyelj már, azért nem így kéne bánnod a gyerekeiddel, feleségeddel, nem állatok....bár még az állatokkal is különbül bánnak. Persze felnőtt fejjel másképp látom, én sem tudom miben segíthetnék egy ilyen családnak, de gyerekként csak arra jó az egész, hogy végképp megutálj mindenkit.

Alá tudom támasztani a 7-est, én nagyvárosból jöttem most munka miatt falura, és hánynom kell tőle. Ennyi rosszindulatú, egymást fúró embert elviselni! Mindenki ismer mindenkit, de olyan még nem volt, hogy önzetlenül segítsenek, hanem csak a kárörvendés, a rosszakarás, a kavarás, az intrika megy. Undorodom tőle. Utálom, hogy elszólom magam a kisboltban, és másnap a 6. embertől hallom vissza jól elferdítve a pletykát...

Vágyom vissza a városba, ahol egy személytelen pont vagyok a tömegben.

Akkor úgy tűnik lesz egy eltérő vélemény is a többiekétől... Én nem, egyáltalán nem szeretek. Itt születtem, ízig-vérig pestinek mondhatom magam, a szüleim, a nagyszüleim is itt éltek/élnek ma is. De úgy érzem, az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember leélje az életét egy (előre is bocsi, de ez a véleményem!) büdös, forgalmas nagyvárosban, ahol mindig mindenki csak kapkod, siet, az emberek nagy része abszolút nem figyel egymásra, intoleránsak egymás iránt, és kimondottan nem kedvesek. (kivételek persze mindig vannak, akinek nem inge...!) Azt hiszem nem erre vagyok rendeltetve, hogy az egész életemet egy nagy irodaházban töltsem, és a metrón utazgassak órákat... Nekem elég volt itt felnőni, gyerekkoromban még tulajdonképpen élveztem, hogy forgalom, meg pezsgés, metrózás, és a város fényei stb, de mára köszönöm, nekem elég volt, váltani szeretnék. Sokkal inkább élnék egy vidéki nagy városban akár, de leginkább valahol a Balaton környékén, és hiába azt, hogy a szüleim is itt születtek, már ők is vettek egy házat a Balaton északi partján, és egyelőre csak hétvégi háznak használják, de hamarosan le is költöznek, mert már ők is besokalltak a pesti légkörből. Úgy gondolják, a nyugdíjas életüket már nem óhajtják itt tölteni, szerintem jól is teszik.

Le leszek pontozva, biztos, de ez az én véleményem, hát leírtam.