Nektek is tetszenek a Toskánában látható szomszédmentes házak?

Biztos király lehet ilyen helyen élni.

Főleg ha összehasonlítom a mostani lakásommal:

- Lakótársam a konyhában bömbölteti a zenét.

- Az alattunk élők irtó hangosan kefélnek mint az állatok.

- A szomszéd néni reggel 6-kor ordít a ház előtt mert mindig elszökik tőle a kiskutyája.

- reggel 7-től este 8-10-ig építkeznek szemben, hétvégén is.

- Van egy drogdíler gyerek a lakásban és minden nap járnak hozzá üzletelni.

- A közvetlen szomszédunk is képes hajnal 3-kor nekiállni szekrényt tologatni.

A természet is abból áll, hogy kinyitom az ablakot és bejön 10 darázs, 5 poloska, és szerintem még ágyi poloska is van a lakásban...

Más dolog festői képeket nézegetni és azon elábrándozni, mint a valóságban teljes elszigeteltségben élni.

Én nem vagyok egy szomszédolós, 18 éve lakom vidéken, de gőzöm nincs, hogy a szomszédaimnak milyen belül a lakása, pedig mindegyikkel jóban vagyok.

Én is adtam már karácsonykor este 10-kor fájdalomcsillapítót, de amikor apukám elvágódott és haldoklott, a szomszéd hívta a mentőt, mert én éleszteni próbáltam.

Kaptam komplett ebédet a másik szomszédtól, amikor kórházból jöttem ki és napokig vigyáztam 2 kisgyerekre, amikor az anyjuknál koraszülés indult meg, a férje meg külföldön dolgozott.

Oltottunk már házat valakinél és mentetünk értékeket, amikor felhőszakadáskor elöntötte a víz a másiknak a szuterénjét. Hívtunk mentőt, amikor a kocsijában elfekvő cukorbetegre találtunk és hívtunk rendőrt, amikor valahova betörni készültek.

Etettük egymás jószágait, míg szanatóriumban voltunk és segítettünk a nagy szekrényt átemelni a küszöbön, amikor az beszorult. Húztunk ki vacogó 90 évest fürdőkádból, parancsoltunk le gyereket kútkáváról.

Én nem szeretnék elzárkózva élni, de akinek erre van igénye, itthon is lehet menni fillérekért gyönyörű tanyákra és ki lehet próbálni, hogy is megy ez a gyakorlatban.