Miért lettek ellenségesek velem, mikor megtudták, hogy tetszem a fiúknak?

Tök normális családnak hittem őket... Eddig kedvesek voltam velem, az apját meg egy tünemény kedves embernek ismernek ismertem.

Igen ám, de megváltozott a dolog és most 180 fokosnfordulatot vett az egész. Én elutasítottam a fiúkat, aki udvarolgatott nekem, barátnője is volt akkor, de nem miattam szakított vele. Nem is kértem tőle ilyet, viszont lehet ők azt hiszik, hogy próbáltam bekavarni...

Azóta bunkók, de nagyon, egyszer a nyitott ablaknál kiröhögtek amikor sétáltam... Az apja sorozatban ócsárilt, a szemebe nem. Na az anyja. A szemembe is. A testvére kipletykál, kiröhök.

Hányingerem van az egész bagázstól... Örülök, ha nem látom őket. A mamája is egy kedves nő volt, beszélgetett, most nem is köszön.

Csak nem értem ezt az egészet, mert nem csináltam semmi rosszat. Nem is sértettem meg, meg amúgy is felnőtt má szegény gyerek, mit szólnak be, kivel akar járni... Ez egy vicc, ha összejöttem volna vele, mit műveltek volna.

A pláne, hogy okuk sincs rá, normális családom van, normálisnak tartom magamat, nem tudom mit kérik ki annyira, hogy szóbaállt velem a fiúk, mégha nem is akartam én az egészet.

Addig kedvesek, miután "úgy" kerültem képbe, bunkók és p.rasztok. Mégcsak egy rossz szót se szóltam semmi. Nem ém nyomultam, hanem a srác, mégcsak rá sem mertem nézni, ha szembejött, nehogy az legyen...

Meg nehogy már szegény gyerek ne dönthesse el jóval 20 felett, hogy kivel akar lenni.

És elképzelése m sincs, hogy mért csinálják, komolyan... Mindenesetre most mégjobban örülök, hogy kimaradtam ebből a családból.