Mit tegyek, ha a lakótársamnak/haveromnak egyértelműen problémái vannak?
Kölyökkori cimbik vagyunk, aztán én külföldön voltam, ő pedig tovább tanult. Mikor visszajöttem, ő épp ki akart költözni a kollégiumból, én meg lakótársat kerestem, és, mivel alapból haverok voltunk, nagyon jónak ígérkezett az összeköltözés.
Lakótársnak egyébként kiváló, mindig összetakarít maga után, pontosan fizet, ha vendéget hoz, figyel arra, hogy ne zavarjanak. Viszont még mindig vagdossa magát (kamaszkorában tudtam, hogy ezt csinálja, de most már huszonévesek vagyunk, ilyenkorra elvileg el kellett volna hagynia ezt a szokást), rengeteget iszik, és van, hogy rájön az ötperc, és nem lehet hozzászólni. A fürdőszoba szemetesében megtaláltam a pengéket (nem kutattam át, csak részegen nem törődött azzal, hogy eltüntesse), meg az üres üvegeket a szelektív gyűjtőnkben.
Próbáltam vele beszélni, de mikor épp jó kedve van, akkor minden rózsás, és rohadt jó beszélgetőpartner, aki mesterien tereli a szót poltikára vagy közéletre, amivel teljesen kizökkent engem arról a témáról, amiről beszélnem kellene vele. Ha meg szar kedve van, akkor egyszerűen bezárkózik a szobájába.
De szerintem nem is biztos, hogy meg kell beszélnie ezt akár velem, akár bárkivel, szóval nem erőltetem, csak nem akarom, hogy rosszul érezze magát, szeretnék segíteni neki valahogy. Pláne, hogy nálunk nem csak a kötelező együttélés miatti jópofizás van, hanem eleve volt köztünk egy viszonylagos jó viszony, és fontos nekem ez az ember. És higgyétek el, nem én reagálom túl, én teljesen érzéketlen vagyok az ilyen lelki dolgokra, de amit csinál, az nem normális. Huszonéves, dolgozó felnőtt ember létére iszik, mint a gödény, vagdossa magát, össze-vissza váltogatja a párjait, és a hangulata óráról órára változik.
Tudok valahogy segíteni neki? Nekem amúgy ez az állapot megfelelne, mert nem zavaró a viselkedésem, ha nem egy haverról lenne szó, akkor nem is érdekelne. De mivel ő fontos nekem, szeretnék valahogy segíteni.
válasza: válasza:Meg kellene törnöd a rossz szokásait, és helyettesíteni jókkal.
Ehhez először rá kell jönni, hogy milyen esemény után nyúl a rossz szokáshoz, hogy aztán meg tudd szüntetni ezt az okot, vagy legalább csökkenteni.
Ha nem hajlandó beszélni róla, akkor nehéz lesz. A lényeg, hogy figyeld a jeleket, hogy mi az, ami után ezt csinálja. És ilyenkor ne hagyd, hogy hozzányúljon, hanem vezesd egy jobb dolog felé, amit ilyenkor csinálhat. Lassan, kitartással beépül ez a reakció és ez lesz az új szokása a régi rossz helyett.
Persze a legideálisabb az lenne, ha akár segítséggel is, de észrevenné magán, hogy ez csak egy berögzült minta nála, amit simán megtörhet. Csak rajta múlik, hogy van-e benne akarat a változtatásra.
De sokan inkább belekényelmesednek a megszokottba, még akkor is, ha az rossz, mert a szokások biztonságérzetet adnak. Olyan, mint a komfortzóna, csak sajnos lefelé húz.
Elég nyílt volt, mikod ezekről kérdeztem. Azt mondta, felbsta magát valamin, de ö se tudja, min.
Ami tök rendben van, ilyen mindenkivel elofordul. De ő képes azon kiakadni, hogy nem írt neki vissza egy hiszadrangú ember facebookon, olyan szinten, hogy egy átlagember akkor borulna ki ennyire, ha mondjuk otthagyta a csaja, vagy kirúgnák az állásából...
Apropo, csaj: mikor épp nem volt senkije, volt, hogy hetente hozott fel valakit. Ami engem nem zavart (külön szobáink vannak, és nem voltak hangosak, szóval csak reggelinél tudtam meg, hogy sikerült neki). Ezzel semmi baj nincs szerintem, csak, hogy ő mindegyikbe bele is szeretett... Egy komplett szerelmen, majd szakításon átesett 5 nap alatt, aztán új sráccal vigasztalta magát (csajról van szó).
Most van egy barátja pár hónapja, ilyen húzd meg - ereszd meg kapcsolatban élnek, szerencsétlen srác néha nekem panaszkodik, hlgy nem érti, min akadt ki lakótársam. Nem konkrétan rá, hanem úgy az egész világra haragszik ilyenkor.
válasza:5-ös: de, még aktuális. Bár már nem lakunk együtt (összeköltöztünk a párjainkkal mindketten azóta), később egyrészt a haverjai, másrészt a mostrani barátja szépen lassan rá tudta venni, hogy kérjen segítséget, és épp borderline zavart állapítottak meg nála, szóval talált :D
Még mindig tartjuk a kapcsolatot, vele is, az akkori haverjainkkal is, meg ugya a párjával is már évek óta állandó kapcsolatban áll, néha még kiborul, igazából én tudom és elfogadom, hogy ő ilyen, ilyennek szeretem, ha összeveszik velem valami baromságon, akkor legalább tudom, hogy ez van, és nem én krtam el valamit, hanem csak ilyen ember, és majd ha lenyugodott, akkor ugyanott folytatjuk, ahol abbahagyjuk. És ez valamilyen szinten már neki is biztonságot nyújt, hogy tudja, hogy nem fogom magamra venni, ha kiborul azon, hogy mondjuk túlóráztam és nem értem oda a megbeszélt időpontra, meg hogy elmondhat bármit, én őt úgy ítélem meg, mint bármelyik embert (oké, vannak hibái, de alapvetően jó arc), és nem úgy, ahogy ő megítéli magát, olyan gusztustalanul volt képes megnyilvánulni néha saját magáról, hogy azért pofán vágtam volna, hogy ne beszéljen így magáról.
Viszont én sokat köszönhetek neki, már nem vagyok full érzéketlen a "lelki dolgokra", mint ahogy a kérdésben írtam. Örülök, hogy megismerhettem, és egy ponton megnyílt nekem és megpróbálta feltárni azt, hogy ő min ment keresztül, nem azt mondom, hogy meg tudtam érteni, mert nem tudtam (pedig szerettem volna), de emiatt egy sokkal nyitottabb és elfogadóbb ember lettem, és ezt neki köszönhetem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!