Miért érzem azt 20 évesen, hogy megrekedtem?

Talán nem itt kell várnom a megváltást a dolgaimra, de ha legalább összeszedem a gondolataimat és leírom már segít.

20 éves vagyok egyetemre járok. Lassan két éve nincs kapcsolatom, sem alkalmi, sem hosszútávú, pedig mások szerint nem nézek ki rosszul és én sem érzem magam reménytelennek. Nyilván az egyik indok a magány ami miatt rosszul érzem magam, testileg lelkileg már nagyon hiányzik egy társ. A következő, hogy apukám daganatos két éve, folyamatos műtétek,most majd sugár jön, ingadozó az állapota.Teljesen kikészít, aggódom miatta, de amit anyukám csinál az mégjobban.Pesten lakom egyetem miatt, nyáron pedig munka(amiben mostanában egyre többet rontottam és ez még ilyen cseresznye a torta tetejére effektus) miatt. Hétvégente ezért hazajárok és mindig a túlzott már tényleg túlzott aggódás negatív hozzáállás, veszekedés és vita. Apád már szerintem végstádium, nem viszed semmire az életben és hasonló mondatok hadd ne soroljam. Emellett nem merek programot szervezni magamnak hétvégére mert anya mindig úgy köszön el tőlem sírva, hogy remélem hazajössz hétvégén. Ha nemet mondok akkor én vagyok a kaki, konkrétan pszichés terror és egy burokban vagyok tartva. Azt érzem, hogy apa beteg az egy ütőkártya anyánál és nem tudom úgy élni az életem ahogy szeretném és mintha egy börtönben lennék. Emellett semmi sem alakul úgy az életemben, ahogy szeretném. Nyáron azért dolgozom, hogy elutazhassak szeptemberben, az utazás és a fotózás a hobbim, ez kapcsol ki és tölt fel. Viszont anyáékkal belföldön voltunk, de az inkább fárasztó volt, a folyamatos viták miatt mintsem pihentető. Így barátommal szeretnék menni.Viszont ő nem annyira lelkes, más nem jönne velem(itt is jó lenne ha lenne barátnőm), így eléggé meglőve érzem magam ismét. Azt érzem, hogy semmi jó nem történik velem, a karrieremben sem lépek előre(média egyébként), apró másodpercnyi örömeim vannak pl:szereztem plusz követőket egy közösségi appon, amit azért használok, hogy a karrieremet előre vigye.Nem, nem divatinfluencer szeretnék lenni hanem gyerekkorom óta műsorvezető, ehhez szeretnék a közösségi appok segítségével alapvető népszerűséghez jutni, de max ennyi örömem van. A családban és baráti körömben is mindig én voltam a leginkább optimista hozzáállású, mindenben megláttam a szépet, most meg semmiben. Másnak tudok pozitivítást sugározni és jó kedvet, csak éppen már én nem örülök semminek. Tudom, hogy fiatal vagyok, de ez a gödör már legalább egy éve van és sehogy sem látom azt, hogy hamarosan véget érne.