Félek az élettől? Mit tehetnék, hogy dolgozzam fel, hogy "felnőttem"?

A jövőt - a jövőn való aggódással - nem tudod befolyásolni, sem elkerülni. A jelenre érdemes koncentrálni és élni az életet, csalódások érnek, érhetnek, de jó dolgok is fognak történni. Mindenből lehet tanulni.

A halált senki sem tudja elkerülni aki megszületett, tehát mindenki felett eljár az idő, de minőségi életet érdemes élni, keresni az élményeket, lehetőségeket.

Nyugi. Egyáltalán nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. Nekem 18 évesen fogalmam se volt róla, hogy mégis mi a bánatot akarok csinálni az életben (oké, akkor még érettségiztem meg egyetemre mentem, de azért már éreztem, hogy sokasodnak az irányválasztási lehetőségek). De még 5 évig simán sodródtam az árral. Azzal együtt, hogy biztonságos, szerető családom van, nyomasztott ez az egész. Úgy éreztem, rossz vagyok, mert betöltöttem a 18 évet, és még mindig ugyanolyan gyereknek érzem magam, mint eddig.

Nekem az idő meg a különlakás segített. Mikor már nem éltem együtt a szüleimmel, elkezdtem tényleg felnőni, és kialakult a saját értékrendem. De így is kellett hozzá három év (a különköltözéstől számítva öt). 25 évesen éreztem, hogy kezdődik, és 28 évesen, hogy kész. (Tényleg, komolyan éreztem a változást, felnövést :-)) Éppen csak tíz évvel késtem le a "határidőt"... de mindegy, ez nem változtat semmin.

Lelassítani az életet úgy lehet, ha minél több dolgot csinálsz, minél több új dologgal találkozol. Szubjektíve lassabbnak fogod érezni, az emberi emlékezet működéséből kifolyólag.

Ne aggódj, a jövő is csak naponként fog eljönni!

Éld meg a negatív érzelmeidet, találj rá válaszokat és gondolkodj pozitívan. Persze, hogy fognak szeretni, mert szeretetreméltó vagy.

A tesóddal a kapcsolat csak rajtatok múlik. Tenni kell érte, és megmarad a kötődés. Hetente telefonhívás,chatelgetés, kéthetente látogatás, együtt kávé, süti, állatkert, stb...

Szerintem jobb lesz majd, ha elkerülsz dolgozni. A tini éveim alatt én is sokkal melankolikusabb voltam,sőt, még akkor is, amikor munka mellett tanultam. Aztán így, hogy már csak a munkára koncentrálok, több a szabadidőm, az életkedvem, stb.

Fel a fejjel, minden rendben van :)

22L

Szeretni fog valaha valaki?

-En szeretlek!

Nem vagy egyedül a gondolattal.:) Én 19 vagyok, most megyek egyetemre, vannak terveim azzal kapcsolatban hogy mit akarok csinálni, pozitívan látom a jövőt, és még emellett is retteg tőle egy részem. Mert felnőni tényleg félelmetes, a gondolat hogy majd elköltözöl, ritkábban látod a családodat, esetleg eltávolodsz barátoktól is (nekem sajnos másik városban fog továbbtanulni a hozzám leközelebb álló barátnőm), eleve a felelősség gondolata, hogy most már magadra vagy ítélve. De a gyakorlatban ez szerintem fokozatosan zajlik, ahogy idősödsz egyre könnyebben fogsz alkalmazkodni, és jó esetben kapni fog segítséget is, szóval nem lesz itt gond.:)

Szóval semmi gond, a jövő nincs kőbe vésve, lehet 5 munkahelyet is megjársz majd mire megtalálod ami érdekel, lényeg hogy ne add fel a keresést. És persze hogy szeretni fognak ha nyitsz az emberek felé, idővel rájössz majd hogy nem vagy teljesen egyedül, a rettegés pedig fokozatosan elmúik.:) Az életet sajnos nem lehet lelassítani, bár elég sokat megadnék érte ha így lenne, az egyetlen amit tehetsz hogy élvezni próbálod az apró dolgokat is, és kihasználasz minden lehetőséget. Szóval fel a fejjel, rendeződnek majd a dolgok.:D