Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Emberek » Magány, egyedüllét

A kérdés

Nem tudom már mihez kezdjek, hol maradjak?

Sziasztok!

Nagy vonalakban a történetem: 31 éves nő vagyok, volt egy párom, aki miatt pestre költöztem. A párom tudni akart mindenről ami a múltamban volt, hány pasim volt, kivel, hogy voltam (intim témában is) nagyon intim kérdésekre is tudni akarta a választ...hazudtam neki sok dologban mert féltem hogy máshogy reagál mint kéne. Ez idővel kitudódott, és elég durván viselkedett innentől kezdve velem. Nem átvágni akartam, egyszerűen féltem hogy elveszítem, mert szerettem. Sokszor volt agresszív, ütni nem ütött meg, de lökdösés, rángatás volt...és ordítozott, plusz köpködött meg szóban elég szépen elmondott állandóan mindennek. Elegem lett, és hazaköltöztem Karácsonykor, majd ő is megtört, és megígérte, hogy megváltozik, nem fog piálni sem dohányozni, és nem fog így viselkedni...nem így lett, pár hét múlva ugyanaz lett minden, és még ráhúztam fél évet, mire besokalltam és nagyon nehezen de rávettem magam hogy elköltözzek tőle, haza a szüleimhez. (Még próbálta ismét helyrehozni a dolgot)

Utáltam pestet, egyedül voltam, még két hónapig húztam a munkahelyen, feljártam otthonról. De úgy éreztem nem bírom ezt a magányt, minden rá emlékeztetett, rohadt szar volt tudni hogy egy városban vagyunk, illetve hogy én mostmár tök egyedül egy ekkora városban. Próbáltam megszokni, de nem ment. Úgy döntöttem átköltözök Győrbe a nővéremékhez, közben családi gondok is lettek, és anyum is velem jött. De itt sem érzem otthon magam...szeretnék saját életet, de egyedül totál kikészülök. Sehova nem köt semmi. Vágyódok vissza Pestre, de onnan meg ide...Hiányzik egy társ...Hiányzik az exem, bár tudom hogy nem ilyen pasi miatt szabadna sírni...hogy csak a társ hiányzik. Nagyon nem bírom megszokni ezeket az új helyzeteket, nehezen tartok ki. Nem tudok arra gondolni hogy idővel jobb lesz. Itt Győrben úgy látom állás se nagyon van...nem tudom mit tegyek...

Ti mit tennétek a helyemben?



Keress kérdéseket hasonló témákban: költözés, szakítás, párkapcsolat, agresszív férfi

  szept. 6. 16:05  Privát üzenet  

A válaszok
Az a helyzet Győrben jó állást nemigen találsz ha nincs valami ismerősöd egy jó helyen.Ha Pestre vágysz vissza megértem.Ott több az álláslehetőség nagyobb esélyed van párt találni.Az exed meg próbáld meg elfelejteni keress olyat aki szeret és megért téged.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/5Időpont szept. 6. 16:19 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ha csak egy társ kell, akkor keress egyet. Persze tudom nem könnyű, én is 31 leszek egy hónap múlva (F), látom mi megy manapság. Mindenki a fiatalokra megy vagy csak legyen valaki alapú a kapcsolat, a nők pedig rég elvesztették az önbizalmuk. Te ne legyél köztük, fel a fejjel.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 77%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/5Időpont szept. 6. 16:39 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Szia.Nincs kedved ismerkedni ? 32f vagyok

Debrecenhez kozel lakom.

Amugy dolgoznod sem kell ha osszejovunk,nem varom el tolled ezt ;)



A válasz 0%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 51%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/5Időpont szept. 6. 16:41 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Az már egyszer biztos hogy nem könnyű az élet bizonyos szakaszai,de túl lehet élni, kitartás,tenni kell azért hogy jobb legyen.

Legelőször próbáld magadat le foglalni,szerintem a sport nagyon jó, egészségs is,hobbi szinten lehet sok mindent csinálni,például kint a szabadban egy nagy sétai is tud segíteni, futás, úszás, biciklizés stb...

Lényeg az hogy mozdulj ki és mozogj,ez eléggé fontos, akár kora reggel, napközben, késő délután vagy este.

Hála istennek ilyen még velem nem fordult elő,vagy is olyan hogy egyedül érzem magamat az sajnos elég sokszor, de remélhetőleg ez nálad és nálam is változni fog.

Második lépésben tűzz ki magad elé célokat, először kisebbet majd jöhetnek a nagyobbak, szerintem ha nagyon erőlteted ezt hogy szeretnél kapcsolatot nem vagyok benne biztos hogy sikerülni fog, bár semmit sem lehet tudni előre.

Harmadik lépés, légy boldog, ha ezt sokan lássák rajtad szerintem sok emberrel össze fog hozni a sors,gondolj csak bele, ki hez mennél oda megkérdezni valamit?

Ahoz az emberhez aki szomorú vagy ahoz amelyik vidám?

Egyébként ahogy írták előttem, keress társat és akkor nem leszel szomorú, de szerintem az embernek képesnek kell lennie arra hogy saját maga is boldog tudjon lenni.

Sajnos nagyon sok helyen az országban csak ismeretséggel tudsz be kerülni munkahelyre,ezért nem érdemes szomorkodni.

Mit tennék én a helyedben, amiket le írtam azokat biztosan, mondjuk már úgy mond el is kezdtem őket,keresnék egy kisebb vagy nagyobb várost magamnak itt az országban akár hol amelyik tetszik, keresnék ott munkát és megpróbálkoznák az ottani élettel, ha nem válik be tovább állok, esetleg még külföldet is fontolóra venném, igaz azért legalább az angol nyelvet érdemes megtanulni, nem akarlak oktatni mert a nővérem azt szokta mondani hogy én oktatni szoktam mindenkit szóval ez csak egy tanács, igaz hogy én csak segíteni szeretnék de hát ők ezt nem így látják, így már csak itt osztok néha tanácsokat, kitartás.



A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/5Időpont szept. 6. 18:31 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszi mindenkinek!

4-esnek: Dolgoztam kint írországban :) javarészt ott tanultam meg igazán önálló lenni, egy idegen környezetben helytállni...nem volt egyszerű de beleszoktam, igaz ott a párommal voltam, de utána szétmentünk...

Nem tudom miért vagyok most ennyire elveszve...pestet utáltam amikor ott voltam, mert koszos büdös, rengeteg ember...ide vágytam Győrbe...itt szép és jó, viszont ott a nagy dolog hogy miből éljek meg...és ilyenkor jön a felismerés hogy pesten mégis jobb volt...

Nincs Magyarországon egy város se, ahol nagyjából élni is lehet, és megélni is lehet... és ez nagy baj...külföldre már nem szeretnék menni, hiányzott a család...de itt MO-on belül nem tudom mit válasszak...pesten már a munkahelyem által volt egy két baráti kapcsolatom, és ha kitartottam volna egy kicsit akkor lehet jobb lett volna...de annyira rossz egyedül, hogy emiatt nem tudok megmaradni egy helyen :(

Valahogy nem tudom élvezni az egyedüli programokat, szeretem megosztani az élményeket, az örömet, szeretek nagyokat beszélgetni túrák közben...ez nagyon hiányzik..



# 5/5Időpont szept. 6. 19:01 Privát üzenet

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Ha lusta és fizikailag gyenge vagyok illetve szorongok az emberek között, akkor mihez kezdjek az életben?
Szerintetek van értelme csajoznom ha elől hiányzik több fogam is és fogkövem is van? Vagy így bele se kezdjek?
Szerintetek maradjak hűbéres még vagy kezdjek királyságba?
Mit kezdjek édesanyámmal? Haggyam a fenebe, vagy maradjak itthon vele? Ti mit tennétek a helyemben?
Kezdjek el fogyókúrázni, vagy maradjak az életmódváltásnál?
Vele maradjak, vagy kezdjek új életet?

Kérdések az Emberek rovatbólKérdések a Magány, egyedüllét rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!