Aki nem találja meg "élete párját" (és alapít vele családot), az hosszútávon magányossá válik?

Nem feltétlenül. Hiszen barátai lehetnek, velük összejárhat, és a távolabbi rokonaival (testvér, testvér gyermekei stb.) is tarthatja a kapcsolatot. Inkább abból lehet probléma, ha az illető nem tud túllépni a csalódottságán, amiért nem sikerült végrehajtania az elképzeléseit. Ez már könnyen vezethet depresszióhoz.

Előbb-utóbb mindenki maganyos lesz. Ha vannak gyerekei is, azok is idovel csaladit alapitanak, v csak nem foglalkoznak a szulokkel. Szoval nem csak ezen mulik.

Én családot nem is szeretnék, mármint gyerekeket nem. Csak egy társat, akivel tényleg összeillünk lelkileg.

Nem. A magány nem egyenlő az egyedülléttel. Azzal sem ha valaki egyedül van,vagy ha nincsenek barátai. Akkor is lehet magányos ha van társa,barátai. A magány egy negatív érzés ami egyenlő a kirekesztettség érzésével. Olyan érzés mintha nem illenénk sehova. Hiába keresünk más közösségeket.

Ez az embertől is függ, hogy mennyire bírja az egyedüllétet. De jó eséllyel elmagányosodik. Durvább esetekben pszichés zavarok is befigyelhetnek mellé.