Csak nekem nincs párom, lelki társam?

Szia

Én is kicsit hasonloan érzem magam.

Ha van kedved, írj

Hát igeen... de mit tettél eddig, hogy megtaláld a hozzádillő lelkitársat?

És mi az, amit tehetnél még?

(Nyilván egy szintén intró személyiség lehetne ez, szóval nem a bulis csacsogós társaságban kell keresned, ennyit elárulok 🙂 )

Én pedig saját magam lelkitársa vagyok elsősorban, és nekem ennyi elég a boldogsághoz, így érzem magam függetlennek és egésznek. Aztán persze a páromat is lelkitársamnak tartom, jó vele, csak annyit mondok, hogy nem zuhanok magamba, ha egyedül kell lennem. Ezt próbáld meg elérni, ehhez kutasd a saját utadat szerintem! 😊

Ezzel még vannak így egy páran,velem is ez van sajnos, de majd lesz jobb is,ki kell menni nyitott szemmel kell járni,sportolj valami olyat ami tetszik neked és közösségben tudsz lenni majd csak alakul :-)

Szerintem a lényeg az hogy mosolyogj, érezd jól magad egyedül is, akin.lássák hogy boldog ahoz előbb utóbb oda fognak menni az emberek.

Például ki hez mennél oda legszívesebben kérdezni valamit?

Ahoz aki szomorú vagy ahoz aki mosolyog?

Elhiszem, és átérzem hogy nehéz, én azt hittem, hogy megtaláltam, aztán kiderült, hogy nagyon nem így van. Kellett jó 5 év mire teljesen el tudtam felejteni, de már túl rég óta vagyok egyedül.

31/F