Nagyon egyedül vagyok, egyszerűen úgy érzem, hogy bele bolondulok abba, hogy nincs kihez szólnom, nincs, akivel beszélgethetnék! Más is van így?

Igen, én is így vagyok vele. Vannak kollegák, de sokszor egymagam vagyok, nehéz így bárkivel beszélgetni. Vannak még a szüleim akikkel ideális esetben már rég nem laknék együtt és ennyi. Ezen kívül senki sincs, akihez szólhatnék, akivel találkozhatnék és elmehetnék valahová.

Keress barátokat, akik úgy fogadnak el ahogy vagy.

Mink ilyenek vagyunk ;)

Ahogy nézzük. Sajnos nem, mert férfiként baromira nehéz ismerkedni, szerencsére nem, mert ha nő lennék, legalább 10 kanos pasi írna rám egy-egy jobban sikerült válaszom után. #1-es.

Igen, nekem is ismerős a helyzet. Egy idő után ellaposodik a helyzet, vagy valami gellert kap a dolog, így véget ér az egész.

De van am 23f

6# es az szerinted baratsag? Szerinted az hogy megakarnak dugni az ad barmifele érzelmi tamogatast? Nehogy azt hidd h nekunk konnyu

én is így vagyok, főleg mostanában tört ez rám. úgy érzem megőrülök már a magánytól, hogy senki nem hajlandó velem sehova elmenni. nem jó ez így, de nem tudom, hogy hol lehet a baj

Időnként én is hasonlóan érzek, mondjuk én nyitni se nagyon nyitok mások felé mert nem vagyok egy kezdeményező típus.