Mitol kezd egy ember visszafele fejlodni rajzfilmeket nezni es felni mindentol?

A kettő két külön dolog. 29 éves nőként még mindig imádom a régi Disney-s és Barbies meséket, amiken felnőttem, szeretem a bábmeséket is, ebben nincs semmi negatívum.

Mindenki fél valamitől. Ez is a legtermészetesebb dolog. Kérdés az, hogy hogyan kezeli valaki a félelmét. Teljesen felspanolja, felhergeli úgy magát, hogy már fizikális tünetei lesznek, vagy tudja rendesen kezelni, maximum van egy kis izgulása.

Visszafejlődni nem tud, maximum leépülni, de ahhoz vagy nagyon súlyos betegség kell (többnyire organikus agyi károsodás), vagy nagyon súlyos lelki betegség (pl. skizofrénia).

Ha rajzfilmeket nézel, az nem baj, sőt. A gyermeki fantázia mindig jó, ha megmarad, egy életen át. Az, ha csak a rajzfilmekbe menekülsz és mindentől félsz - na ez a gond. Ezt nem visszafejlődésnek vagy leépülésnek hívják, hanem visszaesésnek: valami miatt (pl. nagy és tartós stressz) olyan pszichés állapotra zuhansz vissza, amit már meghaladtál lelkileg is, életkorban is.

Ha ez tartósan fennáll, kérj segítséget!