Más se érti, hogyan tudnak az emberek unatkozni?

De én tudom, hogy tudnak az emberek unatkozni

Én sem értem. Talán abban lehet valami, hogy egy extrovertált személynek nehezebb feltalálnia magát társaság nélkül. Én befelé forduló vagyok, soha életemben nem unatkoztam, ha úgy adódik, hogy éppen nem dolgozom, nem a hobbijaimmal foglalkozom, és nem vagyok aktív, akkor még a semmittevést, vagy a plafon bámulást is élvezem, nem unalmas egyáltalán. :)

De sajnos mindezek mellett is lehet unatkozni...

Tényleg olyan nehéz felfogni, hogy nem mindenki olyan mint te? Én sem szeretek sok mindent amit sokan igen, mégis meg tudom érteni, hogy hogyan tudják azt szeretni.

Nem értem mi olyan érthetetlen ezen. Te hogyan szoktál szórakozni pl mikor fél órát sorban állsz mondjuk a hivatalban? Akkor is irtó jól szórakozol magadban? Nyilván nem,max elütöd az időt azzal hogy nyomkodod a telefonod vagy olvasol. Hát így érzik magukat akik unatkoznak. Vagy rengeteg dolguk lenne,amihez nincs kedvük,vagy nincs külön hobbijuk csak elütik a szabadidejüket filmekkel,tv-vel,ami után megintcsak nincs amivel kitöltsék az űrt. Én akkor untam magam halálra,mikor majd' egy hétig nem volt internet hozzáférésem, egy kis faluban. Sehol senki,se ismerős,se net se tv,ráadásul a munkámat is online végzem szóval megvolt kötve a kezem. Szó szerint csak elütöttem az időt hülyeségekkel,és vártam hogy mikor csinálhatom megint azt amit szeretnék.

Azt még fontos hozzátenni,hogy nem mindegy hogy meddig tart ez az időszak amikor céltalan vagy. Mert persze,nehéz úgy unatkozni hogy száz dolgod van,aztán egy-két nap szabad,amibe beiktatod a programokat. De mi van ha valakinek az egész élete üres? Nincs programja,nincs munkája esetleg társasága? Nála fordítva van. Az első hetekben még megcsinálod a dolgaidat,aztán marad időd magadra. Aztán semmi sem változik és kezded előről a körforgást addig míg majd' bele őrülsz a céltalan semmitevésbe. Képzeld el azt évekig! Én éltem így,mikor depressziós voltam. Hidd el nagyobb kínzás az emberi léleknek ha tehetetlneségben ül hónapokig mintha agyon dolgozná magát! Szerencsére tini voltam és kinőttem,de ismerek ilyen felnőtteket is,sajnos.

6-os , én felnőttként vagyok ebben sajnos :( Jól látod a helyzetet.

Társas magányban él rengeteg ember, hiába is van meg mindene maga körül...

Irigylem az ilyen embereket mint te akik nem tudnak unatkozni. Nekem könnyen megy úgy mond a barátkozás ezért sok ember is lehetne akikkel elüthetném az időm, továbbá nem igazán esik nehezemre megszólítani valakit aztán folytatni az ismerkedést, de... amikor vezetnem kell a beszélgetést vagy csak beszélgetni olyan emberekkel akik egyáltalán nem érdekelnek nem is tudnám leírni azt az érzést magamban, olyan mint mikor unatkozok csak már már majdnem rosszabb. Még ha csak ezzel lenne így de jó is lenne, az időm nagy részében unatkozom ha el is kezdek valamit csinálni iszonyú hamar megunom, ugyanez igaz mindenre hiába kezdek bele a legtöbb lelkesedéssel valamibe és megy is jól rövid időn belül vissza tér ez az érzés. Szóval képzeld el csinálod azt amit szeretsz például mindennél jobban mondjuk kiragadva egy példát az olvasást, és elkezdesz egy könyvet olvasni ami tetszik de kb 30-50 oldal után felugrik a fejedben hogy ezt nem is élvezed már, és legszívesebben elégetnéd vagy kidobnád csak ne is lásd. Legközelebb ezt a könyvet már elő se tudnám venni. Bulizásnál is hasonló például volt olyan is hogy gyönyörű nővel táncoltam minden tuti volt jól ment az egész este mégis miközben táncoltunk, csókolóztunk azon gondolkoztam hogy mindenkinek ennyire semmilyen érzés ez az egész bulizás? Az elején még élveztem a bulizást is. Egyébként fogalmam sincs miért érzem ezt, vagy miért unom meg a legtöbb dolgot ilyen hamar. Pedig még csak 20 éves vagyok. xD Szóval örülj neki ha ritkán unatkozol, vagy nem unatkozol.