Csak velem történt így?

Én sem futok senki után mégis megtalálnak, és akarnak barátkozni, de mivel általában magányos vagyok, és semmit nem segít a társaságuk így majdnem mindenkit lekoptatok vagy nem közelítek. Fölöslegesek a barátságok... erre akkor jöttem rá mikor magam alatt voltam nagyon(még most is mondhatni), és rájöttem hogy egyáltalán nem számított ki volt ott velem ki mit mondott ugyanolyan rosszul éreztem magam. Egyébként annak ellenére hogy ezt írom több tízéves barátságaim is vannak, és hiába.

Amúgy sokat játszmáztam régen meg űztem elme játékokat másokkal hogy barátaim között tudjam őket. Vannak akik még mindig azok. Például klasszikus hogy figyelmet adsz barátkozol aztán keresel mást minden szó nélkül, legjobb ha olyas valakit keresel akit az előző lát, és mondhatni féltékeny lesz vagy nem is tudom. Hülyén hangzik, de nekem bevált régen mikor középsuliba jártam. Már rég nem csináltam ilyeneket, de szerintem még most is simán beválna. Sajnos szerelem terén nem tudom.. mióta elvették az önbizalmam, rossz lett az önértékelésem senki nem vesz észre szerelem terén.

Nem tudnám leírni mi jár a fejemben mikor új emberrel találkozok, általában az jön be ha úgy adod elő mintha lenne bennetek közös.