Miért kell magányosnak lenni valakinek csak azért, mert nem olyan mint amilyennek a többi ember látni szeretné?

„Senki nem tehet arról hogy milyennek születik.Senki nem válogathatja meg a szüleit.Ha pl.valakinek az anyja alkoholista,Vagy az apja egy pszichopata őrült aki rettegésben tartja a családját arról a gyerek nem tehet.És az hogy milyen gyerekkorunk volt,kihat az egész életünkre.Tehát nem elég hogy valakinek rossz gyerekkora van,amiről nem tehet,De még felnőttkorában is szenvedjen mert a sok bunkó kiközösíti,meg hülyézi,meg elmondja minden szerencsétlennek.Miért kell magányra kényszeríteni valakit,csak mert pl.fogyatékos,Vagy egy kicsit szerencsétlen?”

Eddig oké, de utána wtf?

„De aki lop,csal,hazudik annak persze nincs ilyen gondja hogy 40 évesen is szűz még,hiszen az embereknek az nem tetszik ha valaki bár jóindulatú de szerencsétlen,Az viszont tetszik ha valaki ellopja a pénzüket meg hazudozik nekik.”

Ez aztán a kontraszt! Látszik, hogy rohadtul nem az igazi cserbenhagyás, és a nehéz lábraállás érdekel, hanem az, hogy nem jut Neked lyuk! Egyébként az esetlenség és a jóindulat nem jár kéz a kézben, és attól még lehet Valaki egy perverz fhasz, hogy nyomorult sorsa volt, sőt...!

Gyakran vagyok egyedül, de nem mindig érzem azt hogy magányos vagyok. A gyerekkorom nekem is nehéz volt, de nem egyedül nőttem fel.

Annyit tudok javasolni, hogy amikor szeretnék más társaságában lenni, akkor első sorban én leszek az, aki érdeklődik a másik iránt: “fáradtnak tűnsz, mitől lehet?”,”pihenős az időnk, ahogy esik az eső... te mit gondolsz erről?”, “valamelyik nap amikor a munkáról kérdeztelek sóhajtva mondtad hogy egész jó..., van valami ami miatt másképp érzel?” lehetne folytatni számtalan példával. Ha téged érdekel a másik lelkivilága, akkor más is fog érdeklődni irántad, és megfognak bízni benned.

Sajnos a nyelvtant megtanítják a suliban... de a társalgást már nem :(

Abszolút szűklátókörű vagy, és nagyon ítéletes. Kétlem, hogy sok emberi kapcsolatod lehet.

Az egyik legjobb barátnőm vak. Ez sok mindenben megnehezíti az életét, de ettől függetlenül egy remek ember, aki minden nap tesz azért, hogy ez ne hátráltassa. Sportol, utazik, emellett tanult és művelt is.

A fiú, akibe pedig sokáig szerelmes voltam nevelőotthonból jött, mert miután az anyja elhunyt rákban, évekkel később öngyilkos lett az apja. Minden nap szenved ettől, de fel tudott nőni egy olyan férfivá, akiért odáig vannak a lányok, és nem azért, mert bűnöző (mert nem az), hanem mert egy humoros és intelligens srác.

Te miben szenvedsz, amire ráfogod az egész életed nehézségét és magányodat?

20/L

"Senki nem tehet arról hogy milyennek születik." Ez igaz, de ha nincs súlyos fizikai vagy mentális betegsége, akkor mindenki fejlődhet.

"Senki nem válogathatja meg a szüleit.Ha pl.valakinek az anyja alkoholista,Vagy az apja egy pszichopata őrült aki rettegésben tartja a családját arról a gyerek nem tehet." Ez így igaz, de felnőttként eljön az a pont, ahol már kezébe kell vennie az életét és felelősséget vállalni a sorsáért. Aki ezt nem teszi meg és csak a múltjára mutogat, az mégis mit vár?

"És az hogy milyen gyerekkorunk volt,kihat az egész életünkre." Ez csak akkor igaz, ha ezt hagyjuk. Az első 20 évednek nem kell meghatároznia a következő 40-et. Igen, sokkal nehezebb ezt elérni, mint ha egy szerető, támogató családi háttérből jönne az ember, de nem lehetetlen, rengetegen megcsináltuk. Ezerféle terápiás módszer létezik manapság, van szakember, akihez lehet segítségért fordulni, tele vannak a könyvesboltok és az internet is önsegítő, önfejlesztő anyagokkal, ha az ember ki akar törni ebből és elég kitartó ehhez a kemény munkához, akkor kitörhet. Tapasztalatból beszélek, én is végigjártam ezt az utat.

Több dolgot mosol össze.

Egyrészt az van, hogy az emberek általában az iránt érdeklődnek, aki tud nekik nyújtani valamit. Ezért szereti mindenki az életvidám, humoros embereket. Olyasvalaki, aki maga is hiányt szenved valamiben, hogy tudná azt átadni másnak?

A fogyatékos ember nem csak testileg, de sok esetben lelkileg is hiányt szenved. A társadalom a fogyatékos emberek felé sokszor megvetéssel, undorral viszonyul, mert félnek tőle, nem tudják kezelni a dolgot, nem is értik meg.

Aki lop, csal, hazudik, az előbb-utóbb börtönbe kerül (jó esetben). Ha valaki bűnöző, de bejön a csajoknak, az általában nem azért jön be nekik, mert bűnöző, hanem mert az ilyen nők a vagány, jóképű pasikat keresik, és nem érdeklik, hogy leendő börtöntöltelék az illető. De a legtöbb bűnöző jottányit sem lesz népszerűbb attól, hogy bűnöző. Az ilyen embernek sokszor jövője sincs.