Elég sok ember van egyedül és vágyik társaságra az ötvenes korosztályból, itt Budapesten is, mégsem keresnek barátokat. Mi ennek az oka?

Én is ezt vettem észre, a durva pedig az, mikor a gyerekeiktől követelik a figyelmet meg a társaságot és nem látják be, hogy egy dolgozó vagy egy családos ember nem ér rá minden nap cseverészni meg minden hétvégén nála lenni.

De van ellenpélda is. Anyukám (63) például nagyon barátkozós típus, szabóként dolgozik, a kuncsaftok többségével jóban vannak, Facebookois sok emberrel beszélget, így ismerte meg nevelőapámat is 5 éve. Nagyon szeretjük egymást, de sosem akaszkodott rám meg hívogatott mániákusan. Este beszélgetünk Facebookon, néha beugrok hozzá munkából hazafelé, amúgy meg mindig lóg valakivel, utazik a barátnőivel, koncertre jár nevelőapámmal és hagyjuk egymást a saját korosztályában élni. Az anyósom meg ennek ellentéte, egy hihetetlenül birtokló ember, aki mindenkit elmart maga körül, lassan a fiát is, nekünk kellett mennünk vele fesztiválozni, mert olyan kedve volt, engem is elkezdett kötelező jelleggel programokra hívni, mióta családtag vagyok, folyamatosan neveletlennek, tiszteletlennek hív, ha nem ugrunk azonnal, természetesen mi semmit sem kérhetünk, mert akkor meg elkezdi, hogy mi csak akkor megyünk, ha kell valami. És vannak az ilyen véresszájú vénasszonyok, akik ezeket táplálják és mindenkit elhordanak, aki nem szolgálja ki őket. Múltkor volt valami gyerekvállalásos poszt valamelyik közösségi oldalon, már a mostani 30-asok is azzal érveltek a gyerek mellett, hogy ki fog rád nézni idős korodra, magányos maradsz, ha nincs gyereked. Pedig, ez nem az ő dolga.

"Pedig ötven éves korban vagy a felett már nem kell gyerekeket nevelni,lehetne kicsit több időt szánni a szellemi, lelki dolgokra is. "

Na, neked sincs sem családod, sem gyereked!

50 fölött is még böven van a gyerekkel mit foglalkozni, márcsak azért is, mert a legtöbb gyerek 25-35 éves kör közt születik - azaz még közel sem önálló a szülök 50 éves kora körül.

De még ha "nevelni" nem is kell öket, kapcsolatot tartanak és az értelemszerüen idöt igényel.

A szellemi, lelki dolgokra is van ugyan igény, de nem egy idegennel, akivel nincs közös érdelödés közös téma, azon kívül, hogy te barátkozni akarnál.

Nekem 50 (söt 60) fölött nem feltétlen az interneten megismert valakik jelentik a barátságot, és ugyan van igényem a barátságra meg a barátkozásra, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkivel akarok barátkozni, aki csak valahol is megszólít.

Ez nem ilyen fekete fehér ahogy te elképzeled.

Èn 19 évesen kezdtem el a világban utazgatni, és elég jól ment a barátkozás. Majd idösödtem letelepedtem egy helyen, családom lett és rájöttem, hogy nincsenek barátaim. Pár haver de iszonyatosan vágytam barátokra, olyanokra mint otthon a szülövárosomba a mai napig is megvan. Hát nem jött össze. DE ha lenne most 3 szuper barátod akkor akárkivel barátkoznál? Nem a barátság pont olyan mint egy partner kapcsolat. A felknek jól meg kell érteniük egymást.

Egy hobbival egyszerübb barátokat vagy haverokat találni. Kollégáknál is egyszerübb mert van ami össze köt.

Pl egy rakat anyukával eljártam havonta egyszer vacsorázni, aztán rájöttem, hogy amúgy sem igazán kedvelem öket, de még az érdeklödésünk sem ugyan az. nekik babájaik vannak nekem meg már iskolásak a gyerekek. Aztán többet inkább nem mentem.

Van pár magyar barátom, de ök is elég felületesek.Aztán van pár szomszéd akivel jóba vagyok, ö rájuk bármikor számíthatok. De igazából mély barátság csak a gyerekkoromból maradt meg. Tölük messze lakok, de évente 3-4x találkozunk, néha ök jönnek néha én. DE amikor találkozunk olyan mintha minden nap együtt lennénk.

Aki tényleg egyedül van ÉS vágyik társaságra, az KERES kapcsolatokat.

De a TÖBBSÉG nem ez a kategória. Attól, hogy valaki ötven fölött van, még nem kell magányosnak lennie.!

Utolsó: és ezzel mit akarsz mondani?

Képzeld el, egy nyugdíjasnak is van igénye társaságra meg barátokra!