Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Emberek » Magány, egyedüllét

A kérdés

Nők és férfiak, akik régebb óta vannak egyedül, mondjuk 7-10 éve, éreztetek már így?

Hogy ennyi idő után kvázi "beleszoktatok" ebbe a helyzetbe, és furcsa lenne egy párkapcsolat? Miért alakult ez így?


Köszönöm az értelmes válaszokat.



Keress kérdéseket hasonló témákban: magány, egyedüllét, párkapcsolat, kapcsolat, szingli, nők, hosszabb egyedüllét.

  febr. 11. 17:18  Privát üzenet  

A válaszok
SűrítettLevegő nevű felhasználó válasza:

Az számít, hogy soha nem is volt senkim? És amúgy igen, már nem igazán igénylek párt. Régen nagyon szerettem volna, de rájöttem, hogy nem is igazán való nekem. Néha rámjön pár szomorú perc, de igazán mégsem érdekel.

A válasz 77%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 54%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/8Időpont febr. 11. 17:29 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Igen. A válásom után próbáltam új társat találni, de amikor a 2. kapcsolat se lett tartós úgy döntöttem, nem teszem ki a gyerekeimet annak, hogy ki-be járkáljanak a nevelőapák az életükben. Mire hozzászoknának, már le is lép és ez esetleg veszteség érzetet kelt bennük. Később meg már annyira megszoktam a magam jól bejáratott kis életét, hogy nem tudtam volna újra alkalmazkodni valakihez. Így aztán egyedül maradtam, de már nem bánom.

A válasz 90%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 77%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/8Időpont febr. 11. 18:01 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Én nem tudom, hogy milyen az, hogy valakivel társként együtt élni, így igen, én már beleszoktam a magányba.

A válasz 74%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 62%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/8Időpont febr. 11. 19:44 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Én egész életemben egyedül voltam, és már képtelen is lennék párkapcsolatra. A kezdeti romantikus randizást már nem birnám idegekkel (tetszem-nem tetszem?, szépen nézett-csúnyán nézett?, felhiv-nem hiv fel? stb) öreg vagyok hozzá, és igy is van épp elég megkerülhetetlen próbléma az életemben, hülye lennék még keresni is...


Későbbi dolgokat, együttélés, alkalmazkodás stb. már szintén túl nagy áldozatnak tartanám, mert jó egyedül.


Az egyetlen dolog , amit bánok, hogy fiatalon soha sem jött (jöhetett) össze egyszer sem viszonzott szerelem, csók, randi, egy pici romantika, igy ez a hiányérzet mindig bennem lesz, főleg, ha romantikus filmet látok...


És azért alakult igy, mert meleg vagyok, de sosem éltem melegként se, meg heteroként se.


30F



A válasz 74%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/8Időpont febr. 11. 20:26 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Én még csak a 6. évnél tartok. Így érzek. Van egy gyerekem. Előtte sem voltam népszerű, de azóta egyenesen 0 a piaci értékem. Ha nem így lenne, sem szeretnék "átjáróházat" csinálni a kis életéből. Meg igazából nincs is kapacitásom rá. Egy kapcsolat energia- és időigényes. Nekem viszont előbbiből még egy randira elegendő sincs, utóbbiból annyi még csak-csak...

Vannak rosszabb időszakok, és tudom, hogy ha idősebb leszek, akkor kegyetlen lesz, de nem tudok mit csinálni. Legalábbis erőltetni szerintem nem lehet.



A válasz 86%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/8Időpont febr. 11. 20:52 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

14 évesen vesztettem el a szüzességem, majd utána 16 éves koromig volt pár barátnő szerűségem, de mindegyikükkel én szakítottam, mert nem láttam bennük az igazit.


Kicsit nagyon voltak az elvárásaim.


Majd teltek az évek és kicsit félre raktam a lányokat. Plusz a barátaim hírtelen elvesztése miatt, előjött régebbről a kóros szorongásom, pánik rohamok stb... eljutottam arra a pontra hogy ha akarta sem tudtam volna barátnőt szerezni.


Kb így töltöttem 5 évet.


Soha sem "szoktam hozzá" a dologhoz, mindig is egy beteljesületlen vágy volt.


Maximum magamban úgy racionalizáltam a dolgokat, hogy "Nem kell barátnő. Csak elvenné az időmet. Nem tudnék normálisan edzeni, a tanulmányaimra koncentrálni. Kevesebbet tudnék magamra költeni. Hülyeség lenne, maximum majd későbbiekben ha lesz stabil állásom és elértem amit akartam"


Viszont később rájöttem, amikor már normalizálódtam és lett nagyon sok lehetőségem az ellenkező nemnél, hogy a fent megfogalmazottakat csak azért hittem el, mert egyszerűbb volt azt mondani, hogy "Nem akarom", mint hogy "Nem lennék képes rá".


Amúgy az első párkapcsolat a fenti időszak utána egyátalán nem volt furcsa.



A válasz 72%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/8Időpont febr. 13. 19:38 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

"Én egész életemben egyedül voltam, és már képtelen is lennék párkapcsolatra. A kezdeti romantikus randizást már nem birnám idegekkel (tetszem-nem tetszem?, szépen nézett-csúnyán nézett?, felhiv-nem hiv fel? stb) öreg vagyok hozzá, és igy is van épp elég megkerülhetetlen próbléma az életemben, hülye lennék még keresni is...


Későbbi dolgokat, együttélés, alkalmazkodás stb. már szintén túl nagy áldozatnak tartanám, mert jó egyedül."


Ugyanez, bár én még csak 25/F (meleg) vagyok.


Igaz, volt sok randim, de egyikből sem lett párkapcsolat. Már nem is keresgélek.



A válaszíró 70%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/8Időpont márc. 5. 07:08 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Nekem mondhatni felnlve már nem olyan. Amig nem volt felelössegem nem voltam önallo nagyon szupi volt egy kapcsolat, de felnöve màr csak energiavampirt làtok a masikban. Kezdve attol, hogy felezzük a költsègeket randin, kötelezö a szex különben lelep, es persze fözhetek moshatok ra meg nevelhetem a gyerekeit es ettöl kene boldognak lennem. Olyat aki nem energiavampir hanem társ aki mellett/miatt nem lefelè épülök, en nem találok.

A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/8Időpont márc. 5. 07:27 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Tinédzserek ti ki szoktetek már éjjel mert egyedül éreztétek magatok és nem vették észre?
Egyedül vagyok. Ezt érzem már egy ideje. A szüleim nem foglalkoznak velem. Csak 2-3 barátom van akikkel nem nagyon beszélek. Folyton otthon vagyok és gondolkodom de mindig...
Jártatok már úgy, hogy úgy éreztétek, belefáradtatok az ismerkedésbe? Az emberekbe? Hogy csak magatokra számíthattok és inkább lesztek egyedül, de nem kell se barát, se párkapcsolat?
Ti is éreztétek már, hogy annyira egyedül vagytok ebben a nagy világban?
Éreztetek már magányosnak magatokat, miközben nem vagytok egyedül valójában?
Melegként kamaszkorban ti is egyedül éreztétek magatokat?

Kérdések az Emberek rovatbólKérdések a Magány, egyedüllét rovatból








Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!