Velem volna a baj? Mit tegyek hogy elfogadjanak? Hol találom a kiutat?

Szóval általános iskolában kezdődött még hogy egyre jobban elkezdett foglalkoztatni az öngyilkosság, aminek az oka hogy úgy érzem senki sem képes elfogadni engem.

Persze rengeteg példa is volt rá hogy egyszerűen ki voltam közösítve, mai szemmel nézve gyerekes ostobaságok miatt, mint pl nekem nem voltak divatos ruháim vagy egyéb.

De nem is ez izgatott igazán ami miatt ezen gondolkoztam.

Mindig kimondom amire gondolok, önmagamat adom, és tényleg lehet rám számítani is.

De én álandóan csak csalódtam.

Itthon is bántva voltam szavakkal, az iskolában is anno, az osztálytársak, és a tanárok által is.

Semmi kapcsolatom nincs évekóta pedig szeretnék barátokat.

A lányok alig állnak velem szóba, pedig adok a külsőmre ezalatt értem azt hogy nem vagyok igénytelen.

Évekóta magamban tartom az érzéseimet mert senkisem képes meghallgatni, és úgy érzem hogy senkinek nem is számítok.

Ha el költözök itthonról, lőttek a jövőmnek.

Fent tartom magam, de sohatöbbé nem fogok tudni élni.

Nem csinálhatom a hobbim, a zenélést, le mondhatok minden nagy dologrol, a vállalkozásról, az álmaimról a terveimről, mert dolgoznom kell folyamatosan hogy majd el tudjam magam tartani.

Emiatt ismerkedni sem lesz időm és egyedül maradok.

Pedig igyekszek de nem tudom mit tegyek mindig le taposnak itthon is, máshol is.

Ha megemlítem egy problémám kinevetnek, el mondanak hülyének stb.

Itthon is meg kapom hogy gyenge vagyok szart nem érek...

Ez kb 11 éve tart....

Egyre rosszabb az egész, sokszor volt valaki aki egy kis időre meg fogta a kezem de mindenki elhagyott egy idő után akit szerettem..

Pedig szeretetre vágyok, törődésre de leginkább arra hogy én tudjak végre szeretni valakit... De ha engem nem fogadnak el én hogy tudnék bárkit is?

Úgy érzem senkisem ért meg és ide is hiába írom le.

De legjobban az zavar hogy erre nincs megoldás és talán soha nem is lesz.

Egyre jobban kezdek magamalatt lenni.

Próbáltam kitartani de egyre rosszabb.

Folyamatos fájdalmaim vannak már a depressziótól.

Nem találom a kiutat..

Mit tudok tenni?