Mit csináltok azután, hogy kínosan viselkedtetek?

Postás vagyok, folyton interakcióba lépek mindenkivel, de kb. Sosem érzem magam kínosnak. Főleg azután nem, ahogy sok más ember viselkedik, és nekik teljesen normális amit csinálnak. Nem bunkók, a többség nagyon kedves ember, igazából bunkóval nem is mondanám, hogy találkoztam itt.

De lehet azért gondolom ezt, mert már kissé bele látok mások emberek életébe, a két érem oldalára, hogy mennyire rosszul vannak, de próbálnak a maguk módján jót tenni.

Van, h nagyon nem figyelek és rossz levelet adok oda, rossz helyre csöngetek be, pedig minden kivan írva sokszor hogy melyik ház, melyik ajtó micsoda, de mégis elrontom. Ilyenkor lehetne ez kinos szitu, de annyit mondok ha valakivel ez miatt szóba elegyedem, hogy jajj, nem figyeltem.

XD

Igazából ennyi. Ha olyat csinálok ami butaságnak tűnhet, megindoklom a többinek. Azt sem azért, mert hogy kimagyarázzam magam, hanem hogy ők megértsék.

Szerintem akármit csinálsz, elfogadható. Nekem is volt, hogy nem mondtak köszönömöt, elrohantak, hülyeséget beszéltek. De úgy vagyok vele, hogy nem figyeltek, zaklatottak valami miatt vagy dolguk volt. Nem vágyom a figyelemre, a szép szóra, talán én ezért is kapok sok kedvességet. Szóval ne törődj semmi ilyesmivel. Te voltál, éreztél valamit, úgy cselekedtél.

Talán annyiban kérdőjeles az ami veled történt, hogy a másik embernek rosszul esett, ezért legközelebb nem árt ha vissza fordulsz és mondod hogy köszönöm, bocsánat csak sietek vissza.

Röhögök magamon.

Sokszor tartok előadásokat, nem egyszer sültem bele a mondandómba, volt olyan is, hogy hülyeség volt megnyitva a laptopon, mikor rátettem a képet a projektorra...

Általában röhögök magamon és megjegyzem, hogy itt az elrettentő példa, hogy miért ne előző este készülj fel vagy hogy nem megy ez ma nekem vagy esküszöm, csak vizet ittam, ez is a műsor része vagy hasonló megjegyzések...

Általában a többiek hamarab elfelejtik, mint te. És ha jól kezeled az ilyen helyzeteket, magabiztosnak tűnsz és kevésbé fognak úgy tekinteni rád, mint akit érdemes az ilyesmivel szekálni, hiszen úgyis lepereg róla.

Az èn kinos dolgaim

Kisebb rutinmütet utan mintha várta volna az orvos a hálapénzt de en meg sem mozdultam(zavarban is voltam), pedig igazàbol lelkiismeretes volt, reszletesen kedvesen tajekoztatott barmiröl amit kerdeztem, mègha hülyeség is, azota is nyugtalanit hogy nem adtam majd varratszedesnel potolom valahogy.

Màsik: gyogyszertárban akartam maszkot venni álktam kb 20 percet sorban, mire én kerültem sorra meg közlik hogy 20 ezresböl nem tudnak visszaadni(nagy forgalmu plázás gyogyszertár ahol van vagy 5 kassza, messziröl viritott hogy kamuzik), es egyszerüen nem szolgàlt ki. Ezen rágom magam azota is.( Mert tuti ha egy negyvenes üzletember lennèk egyböl váltott volna.lekezelönek megalàzonak ereztem)

Aztán masik nap, másik közeli gyogyszertárba beszaladtam fájdalomcsillapitoert csak mert kegyetlen volt, de akkor már vettem vitamint is, készségesen kiszolgált àtolvasott minden betegtajekoztatot nekem miben milyen mennyi vitamin van melyiket ajánlja stb, nem gyöztem köszöngetni hogy milyen segitökesz, fizetesnel meg beszol hogy miert nincs rajtam maszk maskor vegyek fel!(holott nem kötelezö nem tudom erre kötelezhetnek e de nagyon rosszul esett es ugye megint nekem ègö kellemetlen a szitu)

Szoval en amiket csinàlok az ilyen kinjaim utan , egyik hogy a dokinak potolom a pénzt, masik nyomozast inditottam abban hogy pl visszautasithat e kamuindokkal gyogyszertàr kiszolgalast vagy irjak e a vasarlok könyvebe vagy jelezzem e ezt az üzletvezetöjüknel, vagy ilyenkor köteles a vevö k.ssban elballagni csak?

Nyomozas, hogy kènyszerithetnek e maszkra önkenyesen, ha nem kötelezö annak viselése, amugy meg pont miattuk nem volt maszkom mellesleg mert masik gyogyszertar nem szolgalt ki amit irtam es nem kezdtem el hanyatt homlok körözni egy masikat hogy vegyek aztan kesöbb a fajdalmaim miatt pont nem ez volt a legnagyobb gondom sem hogy maszk van e a fejemen vagy nincs.

Vagy lesz.rom tabletta mert ugy sem tudok mit enni ilyen megalàztatásokkal utolag.

En röhögni nem tudok rajta

Igen,szinte én is így érzek,minden éjjel azon agyalok,hogy mikor és mennyire viselkedtem hülyén a nap folyamán.Ezeket én idele sem merem írni.De ugyanúgy van,hogy eszembe jutnak évekkel ezelőtti kínos szituációk.

Ezzel nem tudok mit kezdeni,próbálom elterelni a gondolataimat,vagy egyszerűen kerülni minden emberrel a kapcsolatot.